Tizenévesként, miután olvastam a Gyűrűk Urát, nem is mélyedtem el sokkal jobban a fantasy világában. Néhány Nemes István könyvet elolvastam, játszottam MAGUS-t, Középföldét, de sose volt egy tápos karakterem se, addig nem jutottam el, kivéve néhány számítógépes játékot, az EoB-t, a HoMM-t, vagy a Diablo 1-2-t. Szóval nem voltam egy hardcore fantasy-fan, valahogy a Gyűrűk Ura mesevilágának mélységét egy mű se tudta olyan elevenen visszaadni, ahogy szerettem volna. Természetesen Drizzt Do’Urden már akkor legenda volt, egy NPC - akivel mindenki játszani szeretett volna. De engem jobban elszórakoztattak más stílusok, a félgagyi Conan-világ és a Ctulhu századvégi hangulata. Vagy épp a WH40k kesze-kusza látomásai. Volt egy munkahelyem Egerben, a Sprinter Stúdió, ahol az egyik programozó, Kucsma Pisti Nemessel (Jeffrey Stone, John Caldwell) játszott időnként Debrecenben D&D-t, melynek akkor még csak angolul volt szabálykönyve. Állítólag nem egy regény alapja ott született meg. Menzoberranzan világa számomra egyedül egy számítógépes játékból, valamint Gyarmati Gabi és Ludányi Csaba elmondásából volt ismerős, akik közül Csabi nagy sötét elf rajongó volt – vagy tán még most is az, Gabi sokkal jobban vonzódott a chaotic evil karakterekhez, ráadásul paplovagként.
R. A. Salvatore is ismert név volt, akinek egy könyvét se olvastam, de tudtam róla, hogy fantasy-bestseller szerző. Úgyhogy kíváncsian ültem neki a Sojourn-nak, ráadásul tudtam, hogy ezek általában azért elég jól vannak rajzolva, és a magyarul megjelent Mágus – A tanítvány vagy a Kóbor lovag alapján a színezésük pedig a legjobb.
Nem is csalódtam. A Sojourn Drizzt, a sötét elf egy kalandját meséli el, első találkozását az emberekkel, és az ezt követő viszontagságos rövid időszakot. A mese szövése nagyon jó, a karakterek következetesek és sokszínűek, van benne ork, törp, párduc, kőember, jégsárkány, tündék, szóval el lehet merülni. Ráadásul önmagában is érthető, nem kell hozzá elő- vagy utóismeret. A rajz is nagyon jó, bárcsak sok más képregény is tudná ezt a színvonalat hozni. Vékony vonalas, határozott rajza van, mely elég részletes ahhoz, hogy szép tájakat, arcokat, pofákat, kezeket lássunk. A digitális színezés (a?) Blond munkája, és bár igazán a fekete-fehér képregényekért vagyok oda, ez rátesz még egy jó nagy lapáttal az élvezhetőségre. Kellemes esti kikapcsolódás, a háromszor negyvennyolc oldal pár órára elszórakoztatott, és első olvasás után még azóta kétszer levettem a polcról, újraolvastam, és ugyanolyan jól szórakoztam, mint először. A kötet borítója is nagyon szép, mély arany nyomásos írás és ábra illusztrálja a zöld kemény fedelet. Köszönet érte Jakics Tamásnak, aki áthozta a ködös Albionon, majd fél Európán és nekem ajándékozta.
Cím: The Legend of Drizzt Book III: Sojourn HC
Szerző: R. A. Salvatore/Andrew Dabb
Rajzoló: Tim Seeley
Kiadó: Devil’s Due
Megjelenés éve: 2oo6.
Eredeti ár: 3o dollár
Formátum: B/6
Képek: www.comicartcommunity.com (a második kép csak illusztráció, más műből való)
