A Pókember 2. száma még izgalmasabb volt, mint az első. Azért egy furcsasággal kezdődött, tudniillik hogy mi lett Rakéta Robival, aki az előző szám végén még vígan deszkázott Brooklynban. Ez csak később derült ki, elmondom később.
A második szám mégis a lebilincselő történet és a hihetetlennek tűnő (12 éves voltam) eddig soha nem látott színvonalú és színezésű rajzok miatt örökké szívbezártam.
Nálunk általánosban akkoriban néhány tanár – a jól ismert hazai nyomdákban készült skandináv kiadványok túlnyomása miatt – Tarzant és Tarzan fiát árult, azokból volt vagy 8, öcsémnek meg nekem. Ő beleírta a nevét, és azt leragasztotta egy vékony cellux-szalaggal. De azoknak a rajza – kivéve egy lengyel rajzolóét – megkeresem hamarosan azt a számot, szokatlan, szálkás, sötét volt.
Jonh Romita Jr. képei új világot teremtettek, olyat, amit még sose láttam előtte. Azok a géppuskák, rablók, arcok, Pókemberek! Ez a kerek vonalak, tökéletes egyenesek szépséges szintézise! Madame Necc! És utána pár oldalon egy borzasztó tákolmány, Steve Ditko rajzai, a Pléhsuszter, ezt a Ditko-s részt nem is szerettem újraolvasni, pedig minden számot elolvastam legalább tízszer. Azóta szeretem Ditkot is, de akkor nagyon sok volt így elsőre, mintha egy gyerek rajzolta volna, vagy egy fura grafikusművész.
Cím: Pókember 2.
Eredeti címek: Amazing Spider-man 210. és 2.
Szerzők: Denny O'Neil és Stan Lee
Rajzolók: Jonh Romita Jr. és Steve Ditko
Kiadó: Marvel / Semic Interprint
Megjelenés éve: 1963, 1980, 1989
Eredeti ár: 38,- Ft
Formátum: a már megszokott
Borítók: db.kepregeny.net és samruby.com