A levelezési rovat magyarországi csúcsalkotásai egyértelműen nem Bodor Pál olvasói levelei, hanem az egykori Commodore Világban CovBoy levrovat-hozzászólásai. Na ezt jól leírtam. Ő jelenség lett, ezrek nevettek fel egy-egy poénján, rajongói klubja alakult, a mai napig élő fóruma van „műveinek”. Volt, hogy unatkoztam, hát mit kezdjek ma magammal, aha CoV-ot fogok olvasni! Az egyes napilapok, magazinok lényegi eleme a levelezési rovat, sajnos ez nálunk kissé elhanyagolt, már ami a képregényt illeti. Miért ne lehetne levrov a Pinkhellben vagy a Rohamban? Ne csak a fórumokon beszéljük meg a terveket, ne csak ott legyenek vélemények, igen is levrovatot minden időszaki képregénybe! Nagyon szerettem régen a Semices lapokban a levrovatokat, többször elolvastam az utalásokat, kisebb infókat szereplőkről, történetekről. Hányszor jelent meg a kérés: „Kedves Szerkesztő! Szeretném tudni, hogy a Torment című történetet mikor közlöd. Todd Macfarlane a legjobb rajzoló! Azért John Romita se rossz, de Todd Macfarlane sokkal jobb. Kérem, hogy közöljed ezt a történetet, annyira tetszene. Üdvözlettel, Feleki Kamill. Köszönet a szkennért mimusnak.
Megkerestem Harza „kaine” Tamást, aki a legtöbbet tud Magyarországon Pókemberről, ha Stan Lee épp nem nyaral a Balatonnál, válaszoljon pár kérdésre.
- Hogyan indult a kapcsolatod a Semic-Interprint kiadóval?
Ezt ugyan már leírtam pár helyen, de tessék: az első képregénybörze Oroszlányban volt. Elmentem, és ott ismertem meg Láng Istvánt, akivel összebarátkoztunk. Előbb kikérte a véleményem néhány pókemberes dologgal kapcsolatban, a vége meg az lett, hogy szerkesztő is lehettem egy ideig.
- Milyen konkrét feladataid voltak (vannak) és milyen címeknél?
Csak a Pókemberben voltam és vagyok benne. Először a kiadandó történetek kiválasztását bízták rám, később megkaptam a levelezési rovatot is. Még később lehettem fordító majdnem fél évig, végül szerkesztő.
Per pillanat nincs titulusom, de a legjobban a segédszerkesztő fogalma passzol arra, amit csinálok. Cikkek írása, levelezési rovat.
- A levelezési rovatot melyik kiadványnál vezetted?
Csak a Pókembernél.
- Volt-e olyan levél vagy beküldött tárgy, ami különleges valamiért?
Nagyon sok olyan levél volt, ami különleges volt valamiért. Vagy a tartalma miatt, vagy éppen azért, mert a borítékra rajzoltak valamit, ami vagy nagyon jó volt, vagy nagyon vicces. Tárgyakat nem küldtek be.
- Kialakultak-e tartós kapcsolatok a levelezések alatt?
Igen, elsősorban Petrezselyem Lórántot tudnám említeni, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, és aki be is segít néhány Kingpin-kötetnél a retusálásba, vagy éppen a betűbeírásba.
- Miben látod a különbséget a amerikai és a magyar levrovatok kozott?
Erre nem lehet egyszerűen válaszolni. Nincs olyan, hogy "amerikai levelezési rovat". Minden egyes képregénynek más a segédszerkesztője, ennél fogva mindegyiknek más típusú a levelezési rovata. Számomra a legjobb a 90-es évekbeli Fantasztikus Négyes lev. rovata volt az etalon. Ralph Macchio írásain nagyon sokat röhögtem. De mostanában kezd divat lenni, hogy egyes levelezéseknél maga a képregény karakter válaszol a saját stílusában. Például Hulk. Azok is nagyon tetszenek.
- Milyen kulonbseget latsz a mai es az akkori kepregenyes elet kozott?
Mármint mikori? Amikor a Semichez kerültem? Akkor elég underground volt még a képregényes élet. A magyaron kívül alig lehetett más képregényhez jutni. Valóságos üzletek zajlottak le a bolhapiacokon, ahová kivitték azokat a külföldi Pókembereket, amiket sikerült megkaparintania valakinek. A Semic nyomdától is hozzá lehetett jutni a nálunk nyomott svéd, dán, lengyel kiadványokhoz, de csak pár darabot adtak, úgyhogy kevés forgott belőle közkézen.
Köszönjük. A fotón Tamás látható egyik családja körében, benya11 dokumentációs tevékenysége közben.
