HTML

heti5kepregeny

Teljesen személyes benyomások képregényekről, hátha előbb-utóbb összeáll az a fránya katalógus... + Gabi javaslatára kiírom, hogy egyéb képregényes dolgok is vannak már itt.

Friss topikok

  • -Szűcs Gyula-: Még mindig ez a világ legviccesebb képregénykritikája! :D (2016.12.15. 18:29) Szűcs Gyula – Budai Dénes: Cafe Postnuclear (2015)
  • NickelADeón: @woeisme815: Frissül, csak ritkán :) (2015.01.14. 10:48) Ma kaptam...
  • m.o.z.s.o.: most látom, hogy idézted a blogomat! köszönöm, és remélem, olvasóidnak is tetszett az ajánló és a ... (2014.02.16. 00:02) Mostanában nézendő...
  • woeisme815: Ritka ma az olyan blog, ahol nem cserélik le a mondatban egy-egy szép magyar szavunkat angolra. Ör... (2014.02.03. 20:35) Bolhás leszel...
  • Bayer Antal: Hát ez valóban nagyon szép fogás, és igen, érdekli a Képregénymúzeum blogot. :) Amennyire utána t... (2014.01.15. 11:15) 1936-ból a bolhapiacon

Linkblog

Bayer Antal kedvencei

2009.08.15. 10:44 NickelADeón

Bayer Antal: A kérdésekhez elöljáróban: nekem nincs olyanom, hogy kedvencem. Sem egy, sem három, de még talán tíz sem. Közel ötven éve olvasok képregényeket, és ez nem elírás: 5 voltam, amikor először kezembe került a Vaillant és a Füles, és nemrég töltöttem be az 54-et. Ennyi év alatt azért bőven volt alkalmam olvasni... Úgyhogy a válaszaim rendhagyók lesznek, de azért igyekszem mindig tartani magamat a hármas számhoz, hogy örülj. :)

Marvel történet/történetfolyam: én ezt a két kategóriát nem tudom szétválasztani. Pláne, hogy egyre ritkább az egyrészes történet, szinte mindegyik már eleve 4-6 füzetből áll. Ha külön nézném, akkor óhatatlanul a régiek közül tudnék csak választani az első kategóriában, és az újak közül a másodikban.

Kedvencek helyett inkább azokról mesélek, amik nagyon megmaradtak bennem valamilyen oknál fogva.

Az első a Daredevil 52. száma, amelyben a Fenegyerek először találkozik a Fekete Párduccal. 1969-ben jelent meg, és én nem sokkal később ismertem meg, méghozzá olaszul (L’Incredibile Devil...). Barry Smith nagyon elkapta a hatvanas évek esztétikáját, a beállításai, a „modern” környezetei visszaköszönnek a korabeli filmekben, más műalkotásokban. Starr Saxon pedig valami elképesztően szemét ellenség volt. :)

Másodikként a Fantastic Four 247. számát említeném. A címe This Land is Mine, és a Fantasztikus Négyes segít Fátumnak visszaszerezni a hatalmat Latvériában. John Byrne ekkor volt szerintem a csúcson, és nemcsak, hogy különösen hatásosan rajzolt, de a diktatúrával kapcsolatban felvetett gondolatai is szokatlanok voltak akkor még.

A harmadik pedig legyen a teljes Alias sorozat. Annak nem vagyok nagy barátja, hogy ma már minden Marvel-képregény komoly és komor akar lenni, viszont ez egy totál új sorozat volt, egy teljesen új karakterrel, és ez a fajta vérfrissítés nagyon is ráfért már a Marvelre. Eltartott egy ideig, mire begyűjtöttem mind a 28 részét (aztán meg a folytatása, a Pulse valamennyi füzetét is), de megérte. Tudom, sokaknak a bögyében van Brian Michael Bendis más sorozatai miatt, de azt talán ők sem tagadják meg tőle, hogy ebbe nagyon-nagyon beletrafált.


Három kedvenc Marvel címed:
Itt sem kedvenceket sorolnék, hanem azokat, amikből rendszeresen beszerzek pár részt, hogy lássam, hol tart:

- Amazing Spider-Man

- Iron Man

- Avengers


No, akkor ugyanez DC-ben...

 

Előrebocsátom, hogy DC-ből talán még többet olvastam, mint Marvelből, és hamarabb is ismertem meg a figurákat. Így aztán a választás is még nehezebb.

 

De azért persze nehéz lenne nem a Watchment említeni elsőnek. Annak idején három-négy részenként tudtam beszerezni, és közben lerágtam a körmömet, pedig már nem voltam tinédzser. 11 részen keresztül izgultam, aztán a 12.-ben némileg csalódtam, de így is fantasztikus élmény volt.

Ugyancsak nehéz lenne nem a Sandmant tenni a második helyre. Gaiman csodálatos író, sokat adott nekem. Vele kapcsolatban is azt emelném ki, hogy az a lényeg, amit újonnan hozott, vagyis az „új” Sandman, aki egy egészen más karakter, mint akit (pontosabban akiket) a DC addig futtatott. Nagyon helyes, hogy nem a DC ikonjait értelmezte át a felismerhetetlenségig, amire egyes írókban sajnálatosan erős a hajlam. De azért a Sandman 75 részén belül is voltak csúcsok és kevésbé bejövős sztorik. Ha lehet, hogy egynek számítson, akkor itt felsorolnám a kedvenc részeimet: August (30. szám), A dream of a thousand cats (18. szám), The song of Orpheus (Sandman Special) és A midsummer night’s dream (19. szám).

Sajnos, muszáj harmadiknak holtversenyben említenem két remek sorozatot. Az egyik a háromrészes Hawkworld Tim Trumantől, ami az egyik legjobb sci-fi féleség, amit valaha olvastam. A másik pedig a Legion of Super-Heroes 1989 végén indult folyama, egészen addig, amíg Keith Giffen írta illetve irányította. Igazi felnőtt képregény, teljesen szokatlan narrációs ritmussal, miközben a panelelrendezés pedig a lehető legrugalmatlanabb háromszor hármas beosztást követte. De hogy ebből mit tudott kihozni Giffen...

Három kedvenc DC címed:

Itt kicsit más a válaszom, mint a Marvelnél, ugyanis igen, van kedvenc DC-címem, és ez a Batman (valamint persze a Detective Comics). Magasan ezt szeretem a legjobban az összes szuperhősös kínálatból. 1967-ben olvastam belőle először részeket, és egyből magával ragadott.

Persze sok mást is olvasok, de hogy egyértelmű legyen a dolog, most csak azokból a címekből idézek, amelyek hosszú évek óta folyamatosan megjelennek, és nem zárultak le. Ez ugyan kizárja például a remek „szerzői” Vertigókat, de most mit csináljak, nem én teszem fel a kérdéseket...

Szóval azok, amiket a Marvel-„kedvencekhez” hasonlóan rendszeresen veszek: Green Arrow, Wonder Woman, Justice League, Superman, Green Lantern. Igen, ez jóval több, mint három. Döntsd el, mit tartasz meg...



Három egyéb amerikai cím vagy történet:

1) Ms. Tree. Max Allan Collins magándetektívnője, aki mindenkit lelő, aki megérdemli. A grafikus, Terry Beatty, sajnos nem éppen egy Neal Adams, de egy idő után meg lehet szokni, és a nyersesége passzol is a karakterhez. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült bevenni annak idején a Fekete-Fehér Képregényantológiába. Felvettem ugyan a kapcsolatot Collins-szal, de ő az ügynökéhez irányított, aki viszont többszöri megkeresésre sem válaszolt. 

2) Doonesbury. A világ legjobb comic strip-je. Politikai, mindig aktuális, és mindig telibe trafál anélkül, hogy nyíltan moralizálna. Meg lehet belőle tanulni egész Amerikát.

3) Sin City. El lehet róla mondani sok jót és sok rosszat, de az biztos, hogy egyedi és eredeti, gyomorszájon vágja az embert.



Három kedvenc karakter:
Hát ez egy kicsit a folytatása az előző kérdésnek, de variáljunk.

1) Beton (Concrete)

2) Charlie Brown

3) Spirit (a régi, Eisner-féle...)


Három kedvenc európai képregény:

Ezt most komolyan mondod, hogy európaiból csak hármat választhatok? Ne már...

Hát akkor legyen: Corto Maltese, Blueberry, Astérix. Gondolom, nem leptem meg vele senkit...

Három kedvenc magyar képregény:

Igazság szerint még nincs három kedvenc magyar képregényem, legalábbis azon a szinten nincs, amennyire a fentiek. Úgyhogy inkább három olyan rajzolót említek, akiktől nagyon remélem, hogy meg fogom kapni előbb-utóbb a „magyar Batmant”, a „magyar Astérixet” vagy a „magyar Doonesburyt”. Ők Fekete Imre, Lanczinger Mátyás és Zorro de Bianco.

Három kedvenc manga:
Végre egy könnyebb kérdés. Sajnos, a távol-keleti képregényekkel elég későn ismerkedtem meg igazán, így a fiatalabbaknak szólók eleve ki is esnek a választhatók közül – itt nem működik számomra semmilyen nosztalgia-effektus.

1) Detective Conan

2) Monster

3) Adolf (Tezuka)

És persze „versenyen kívül” bármi, amit Tacumi Josihiro készített. Az az ember egy zseni.

Három kedvenc könyv:

Ez aztán végképp nem fair... képregényből legalább mondhattam összesen pár tucatot. És most a világirodalomból válasszak ki mindössze hármat... Hát ez tutira nem fog menni, úgyhogy három olyat mondok, amit nemrég olvastam (először vagy újra), és nagyon bejött:

1) Thomas Pynchon: The crying of lot 49

2) Paul Auster: Oracle night

3) Ambrus Zoltán: Jancsi és Juliska (novellák)

Három kedvenc film: ugyanaz a válaszom, mint a könyvekre – három olyan, amit nemrég láttam először vagy néztem meg újra, és hatott rám.


1) Apokalipszis most

2) Diva

3) A Pont-Neuf szerelmesei

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://heti5kepregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr941310778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.08.19. 20:02:57

da fasza ez a sandmanes kép! azt hittem először, h vmi japán metszet.

neked van sandman-ed? kíváncsi lennék rá, mert amit eddig olvastam gaiman-től az nem győzött meg igazán. a csillagpor (igaz csak filmen láttam) meg egyszerűen kaki.

NickelADeón 2009.08.21. 22:16:22

Olvasni kell őtet! Majd odaadom a Tükör és füstöt, az magával ragadó gyűjtemény. Az Amerikai istenek nekem nem tetszett, meg mintha hasonlót olvastam volna képregényben, még honosítva is. Képregény van egy pár, Sandman nincs, Tomitól kaptam kölcsön régebben egy pár tpb-t, ha idejében szólsz neki, tán elhozza a csatornán túlról.
Most hogy benéztem a szekrénybe olyan is, amire nem is emlékeztem, pl.
ez is érdekes:
www.neilgaiman.com/works/Comics/Signal+to+Noise/

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.08.22. 08:23:02

olvastam a tükör és füstöt és az amerikai isteneket is.

NickelADeón 2009.08.23. 11:24:34

Gondoltam is... Csak okoskodtam egyet:)

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.08.24. 09:28:57

hát, még te adtad kölcsön az am. ist.-eket! :)