Pro

Ez a képregény azoknak jön be leginkább, akik még nemigen találkoztak képregénnyel. Nekik nagyon. Azután jönnek azok a kedves olvasók, akik már olvastak képregényt, és elég nyitottsággal rendelkeznek ahhoz, hogy elfogadják, ez egy ilyen mű. A BMX-kölyök kiváló munka bizonyos szempontból. A visszajelzések alapján az első pár oldal meglep, elérzékenyít. A további oldalak pedig nosztalgikusak, míg a történet érdekes, a narráció újszerű (a lépcsős jelenetet többen dicsérték). Példa nélküli megoldásokkal találkozhatunk. Igazi újító munka, őszinte, személyes. Mint ez a dicséret.

Kontra

Az előrendelők még mindig nem kapták meg a példányaikat. Mégis, hogy képzeled ezt, te „szerző” (és most csak a kapcsolatunkra való tekintettel nem szúrlak le jobban)?! Legalább kérj elnézést, te paraszt! Már mindenki megvette, aki akarta (és hallott róla), az előrendelők pedig még mindig nem, sőt, csak ígéretet kaptak, hogy megkapják a példányukat. De mindegy, ez rád tartozik, te majom. A rajz! Láttál te már képregényt? Ha igen, minek erőlteted a rajzolást? Hogy senki nem rajzolna meg ennyi oldalt a kedvedért? Hát aztán, akkor inkább már ne csinálj semmit, gyakorolj két évtizedig, te bénák bénája. Vagy gyűts pénzt, ne verd el képregényre meg minden hülyeségre! És ez a digitális technika? Azért mert használtad már a Photoshopban a kontrolix kontrolvét azt hiszed, képes vagy homogén munkát kiadni a kezedből? Hát nagyon tévedsz, öcsi, gyűjts pénzt, rajzoltass, ha meg nagyon rajzolni akarsz, jó mély az a fiók ott a sufniban! Bár ennek a ...-nak nem is elég mély, csak a Mariana-árok.