Valamiért nem tetszett annak idején, és most elővettem megint, hogy megnézzem miért.
A képek számomra tökéletesek. Hangulatosak és kifejezőek. Valahogy a "fapofaságon" túl, és a karikatúraszerű ábrázolás előtt vannak például az arcok, azaz látszik, hogy animációt tanul a rajzoló, és az is, hogy képregényesen gondolkozik. Vincze Nóra nekem az, aki ugyancsak képregényesen gondolkozik, viszont a figurái - főleg az arckifejezések "kartúnosak". Na és ott van Lanczinger, aki animátor, de nekem képregényen baromira élnek a figurái, és eszembe se jut, hogy tök olyan mint a Tartakovszki-gyermekek.
Szóval nagyon jó a Zsuzsi rajza, a raszteres kiképzés hangulatos, a tágabb és a szűkebb beállítások is ritmusosak, egy rossz szavam se lehet rá.
Szöveg nélkül tökéletes ez a füzet. Átlapoztam párszor "olvasatlanul", és tényleg megállja a helyét egy szöveg nélküli képregényként is, az olvasóra bízva, mit hoz ki a történetből.
Tehát a szöveggel volt bajom. Nem nehéz bizonyítani, bárhol beleolvashatok, hogy bizony túl közhelyesek a párbeszédek. Ez vagy direkt ironikus-komikus akart lenni, de nem jön át nekem a szándék, vagy komoly, de az se tetszene.
Minden egyes helyzet az annak megfelelő sztereotip párbeszédekkel operál, olyan szavakat, mondatokat használnak a szereplők, melyek elcsépeltek és túlságosan kiszámíthatók. Papírízű - talán erre használják ezt az ugyancsak elcsépelt kifejezést.
Rövidebb, kifejezőbb szövegekkel, kevesebb közhellyel az egyik legjobb magyar képregény lehetne.
Cím: A fiú, akit Zsuzsinak hívtak
Szerzők: ha lehet így mondani Shel Silverstein és Johnny Cash alapján Felvidéki Miklós
Rajzoló:Felvidéki Miklós
Kiadó: Képes Kiadó
Megjelenés éve: 2008.
Eredeti ár: 800 forint
Formátum:
B5 körül
