heti5kepregeny

Mivel Szűcs Gyula megkért, hogy a heti5kepregenyre írjak, ami személyes, már nagyon ritkán vezetett (és véletlen épp indexes) blogom, gondolom, megengedhetek magamnak intimebb hangvételt. Hogyha máshova kérte volna Hamlet a recenziót a tiszteletpéldányért cserébe, nem lehetnék ilyen közvetlen. Mivel dedikálta, azt hiszem, nem kéri majd vissza.

Milyen is a szerzőpáros egyik tagja évek alatt kialakult benyomások alapján? És miért írok erről? Talán ebben gyökerezik a Cafe Postnuclear sztorivezetésének később kifejtett érzete. Alaptermészete - mely a túlélés szempontjából ideális - , hogy a kritikát dicséretként fogja fel. A kritika alatt itt nem negatív kritikát értek, hanem a (szakmai) csiszolnivalók szóvátételét. Lepattan róla minden, amikor azt ecsetelik, hogy min lehet javítani, azzal replikázik, hogy milyen hihetetlen jó az egész. Ezt az alaptermészetet nehéz lehet kordában tartani. Ahogy képzelem, ilyen megszállottságot csak másik megszállott képes irányítani. Például Budai Dénes, akit ugyancsak évek óta ismerek távolról. Ő is a saját feje után megy, máshogy őrült. Jól egymásra találtak.

Hamlet imád másokra kancsal cimkét ragasztani, melyeket nem írok le, aki olvassa, tudja, kár reklámozni ezeket a párhuzamokat. Viszont adja magát, hogy visszaadjam neki mások helyett, szép médiumidegenségben.

Szűcs Gyula a magyar képregény Hasbrója. A CP kicsit olyan, mintha valaki elővenné a modellautóit és dzsiájdzsóit (vagy a haverjáét), igényesen kifestené, és egy óriási terepasztalon hatalmasat és élvezeteset játszana velük. A figurák, autók, egyes diorámának elképzelt hátterek – ha McFairlane minőségben készülnének, sikeresek is lehetnének a figuraboltokban és retro-művészshopokban. 

Szűcs Gyula a magyar Jeffrey Stone. A szerző mesélőkéje valahogy a nagy debreceni világalkotóéra emlékeztet. A Sárkányok és Helikopterek ugrott be, Cherubion világa. Nem is a durván egybekent világok, inkább a kicsit zagyva, kamaszosan erős képzelgések (jól megírva), melyek annyi fiatalt, köztük engem is rabul ejtettek annakidején. Mintha egy erős fantáziájú gyerek papírra vetné a dolgait, majd felnőtt énje megírná a regényeket belőle.

Szűcs Gyula a magyar országút harcosa.

Szűcs Gyula a magyar képregény ID Software-je. A Rage – Wastelandben lezuhan egy meteor, minden elpusztul, túlélő emberek, mutánsok, sivatag, buggyk, fegyverek, bárok ésatöbbi. eléggé olyan amerikaiul az, mint magyarul ez. A CP első verziója valójában hamarabb megszületett, mint a (Fallout vagy a) Rage, tehát John Carmackék lopták a hangulatot valahogy.

Szűcs Gyula a magyar Paul Verhoeven. Szeretett rendezőről mindig az jut eszembe, hogy tombolda. Hogy egy önmagát felnőttnek tettető zseniális kamasz kiéli a vágyait a vászonra. De PV minden ízében társadalomrkitika, nála még egy ruha vagy egy szitává lövés hossza is az. Így a párhuzam erőltetett, pont mint Hamlet párhuzamai.

Szűcs Gyula a képregény George Millere. Ráadásul mindketten remakelték saját munkájukat.

Szűcs Gyula a magyar képregény heavy metáljának Hegedüs Mártonja.

A CP a szegény ember Vaterája.

Budai Dénes ma az egyik legjobb magyar grafikus képregényes. Nyilvánvaló a Gépjáróműből, hogy nem comic-képregényes, nem (street, brutal, naiv és egyéb) art-képregényes, hanem grafikus-képregényes. Európai méret. Képzőművészeti alkotás egyik-másik oldala, nem akarja/tudja? magát keretek közé szorítani, de nagyon kell neki, hogy sok szép vonal legyen a papíron, hogy izgassa a szemet és kielégítse az elmét. Sok az elrajzolás, a hiba, viszont kontrasztként rengeteg aprólékosan kidolgozott és monumentális rajz és oldal van. Ez olyan középértéket eredményez, ami nagyon látványos és szerethető. A színek időnként gyönyörűek. Nem értettem a hangfestészet hiányát, úgy rémlik, Budai Dénes nagyokat tud szólni, itt pedig adta volna magát a sok motor- és egyéb hang.

A párhuzamaimban szinte egy közöset találtam, ezt a kamaszdolgot. Hogy az egész CP olyan, mintha egy játékvilágban élő serdülő leülne a csíkos spirálfüzet elé, és elkezdené rajzolgatni vagy írni a fejéből a párbeszédeit. Tudok vele azonosulni. A szöveg egységes, mindenki ugyanolyan stílben beszél, kis papíríz, ez máskor zavarni szokott, de most – szinte látva magam előtt ezt az alkotó kamaszt – nem zavar. Élje csak ki magát, valaki fogja vissza kicsit, fésülje ki a szöveget (megtörtént), aztán kész. Beszéljen ugyanúgy a miniszter mint a buszsofőr, nem érdekel. Mivel

Szűcs Gyula a magyar képregény Szűcs Gyulája.

Ott van mellé Budai Dénes, aki ugyanolyan szerelmese a tágas magyar tárgyi kultúrának, különös tekintettel a szocialista korszak utolsó két évtizedére, mint ő. Láttam szemeit csillogni egy-egy magyar SW trafikkártya láttán.

Hogy ne tűnhessen reklámnak az írás, elmondom, hogy miközben lapozgattam a tiszteletpéldányt, először azt gondoltam, nem venném meg, hiszen gyönyörű, színes, keménytáblás kiadás, és nekem – épp az igényessége miatt – drága („fajlagosan” nem az) Aztán egy nap után arra jutottam, hogy megérné annyit spórolni, hogy vagy két hónap múlva megvegyem. Csak reklám lett belőle. Szóval lehet, hogy várnék egy-két évet, míg lemegy az ára. Ha el nem fogy.

Nagyon tetszett.

Néhány dolgot megint találtam a bolhapiacon.

Az első kis csík a School Post című, angol nyelvű magazinból való. Ez egy bécsi szerkesztésű kiadvány 1949-ből, valószínűleg az angol nagykövetség készítette a lokális részeket, mert egy kivehető angol-magyar szójegyzéket is tartalmaz. Képregény - az általam megvett 5 számból - egyben van, egy csík.

Nem volt nehéz kinyomozni, mi is ez.

A másik egy Winnetou feldolgozás 1975-ből, eredetibb, mint a magyar Cs. Horváth-Zórád-féle, azaz jobban követi az eredeti könyv cselekményét. Máig szívem közepén őrzöm amazt, ez nem tetszik, mert német és nem értem, de azért érdekes. Más jellegű is, és ez a színnyomás különös hatást kelt a mai, cifra időkben.

Az utolsó kiadvány is nemzetközi, amennyiben a kiadó angol, a nyomda olasz és a terjesztésben Ausztrália és Új-Zéland vannak feltüntetve. Az általam ismeretlen hős kalandjai 1962-re datálódnak. Mindent tu: repül alakot vált, telepata, növeli tömegét. A történetek egysíkúak, ámde változatos terekben játszódnak, a füzet 4 történetet közöl ("picture library"), van benne Afrikában, jövőben, Alaszkában játszódó is.

...amit viccesnek talált.

mai szanalmas.hu-ról. nagyjából végiggondoltam már életem során ezeket, sok - nem véletlenül - magamtól jutott eszembe, és másnak is tőlem függetlenül, szóval valami közös alapja van mindnek. bár volt köztük új megközelítés, ami újszerűen hatott. és olyan is van, ami nincs benne, de van egy sejtésem, hogy mégis az lesz...

folytatás: http://imgur.com/a/fRuFd?gallery

Egy kötet kölcsön, egy Svejk a hűtőre...

Olyan 5-6 éve várom, hogy minimálisan poénos képsort lássak a Garfield-ből a Metropolban. És ma meglett!

Negyedik vagy ötödik éve visz el testvérem Horvátországba, Krk-re. Így leginkább újságosoknál tájékozódhatok a "képregényes helyzetről", könyvesboltba még nem botlottam, Zágrábban is zárva volt az az egyetlen, amire időm lett volna. Picit más láttam idén, mint eddig.

Eddig mit láttam? Zagor, Blek, Dylan Dog minden mennyiségben, minden alakban. Dylan Dogból most is láttam sima kiadást, évkönyvet és óriásalbumot. Utóbbiból kettő volt egy csomagban, 32 kunáért, ami bazi jó ár, az olyan 1300 Ft lehet most. Láttam Paninis Pókembert még, szóval a Bonelli cuccait meg a Marvelét.

Idén már változatosabb volt a kép. A most említettek mellett megnőhetett a hazai kiadások száma.

Láttam kis alakú, fekete-fehér történelmi képregényt, amolyan Szitás-stílben.

De ami igazán újnak hatott, a STRIPFORUM kiadó hatvan oldalas magazinja, a Strip Revija, mely annyira megtetszett, hogy megvettem egy számot. Vegyes, mégis harmonikus a tartalma.

Peanuts-szal kezdődik, van benne klasszikus James Bond strip-sorozat, Flemingtől és a király nevű John McLusky-tól, "ősi" komikus történet C. D. Russeltől, modern papos-nyomozós Giardinótól és Bocquet-től, és egy 22 oldalas hazai mese, Milan Trenc Morocco-ja. Azaz nagy a merítés, sok évtized képregényes világa jelenik meg a lapokon.

Ahogy látom az előző számokból, ez a koncepció. Amerikai "régiek", kortárs franko-belgák meg mai horvátok.

A reklámokat is érdemes megnézni, a második világháborús antifasiszta képregényei mellett a kilencvenes évekbeli véres "jugoszláv háború" eseményeit is nagy számban megörökítik a rajzolók, írók.

a képregénynek egy olyan fajtája, mely különösebben nem érdekes rajzilag, különösebb szórakozást nem nyújt, az elmét nem szabadítja fel, mondanivalója sincs, viszont a témája érdekes, emiatt maga a képregény is érdekessé válik.

Legutóbbi olvasmányom is ilyen volt. A Pyongyangot Londonból hozta Tomi és egy utazás során, az autóban olvastam, meg a Tátrában alvás előtt. Egy kanadai animátor "kalandjairól" szól (nem történik vele semmi) Észak-Koreában. Hogy miért érdekes? A szokásos híradásokon túl (Észak-Korea hermetikusan zárt, zombik lakják stb.)  bemutatja, hogy sok nyugati és keleti projekt zajlik ott, meghívásos alapon. Hogy valóban zárt, de nem annyira, amennyire azt a sokszor elfogult írások közreadják. Igaz, vannak olyan beszámolók, melyek ezt emelik ki (a globális folyamatokból ÉK se maradhat ki), de jóval ritkábbak, mint az ilyen elfogulatlan és szellemes művek.

Igaz, a szerzőt nem vitték átnevelő munkatáborba.

képregénysorozat-rész(let) a kép-novellát az Alfabéta-szavazáson.

Hogyan lehetne ez igazából jó, reális?

- 3 kategória kell feltétlenül. 1. Kép-regény 2. Kép-novella 3. Képregénystrip

- A kép-regény kategóriában nyugodtan lehet alkalmazni az irodalomban bevett regény meghatározást. Ez elég egyértelmű, hosszabb vagy tágabb idősík, több szereplő stb. A posztmodernben megváltozott regénystruktúrákat is figyelembe véve.

- A kép-regény kategóriánál maradva az előző évben befejezett történetek (mint idén a Theo) egyben kerüljenek elbírálásra, függetlenül az előző részek megjelenésének idejétől. Így nincs értelme külön részeket értékelni, csak a teljes képregényt.

- A kép-novellának nem feltétlenül befejezett novellákat (irodalmi szempont és nem oldalszám szerint, az oldalszámnak nemigen van köze a műfajhoz - ez most a legnagyobb gond) kellene tartalmaznia, hanem a., vagy befejezett, kerek novellákat vagy b., viszonylag befejezett részeket epizódokat (melyek végén azért lehet cliffhanger)

- A strip annyira sajátos, hogy ezekbe a kategóriákba beszuszakolni megint csak értelmetlen.

Egyéb javaslatok?

Gabesz mutatta be ezt a kedves zenekart annak idején. Ha szörf, akkor ők :)

Sokszor nézegettem ezt a borítót, magam se tudom, miért. Fura volt, hogy a belív picit más, majdnem ilyen a rajz, de látszik, hogy jó iparos készítette, nem mester. Viszont a borítót néha megnéztem, elővettem, pedig nem az én világom ez a képregény (bár nem annyira rossz) Végigfuttattam a tekintetem az egyes vonalakon, a bordák ívén, az arcokon, aztán szemügyre vettem az egész kompozíciót, a szerkezetet, vázat. Volt benne valami. Letettem, hetek után felvettem. Nem igézett meg, csak ott hevert a kisasztalon folyton, ezért vettem többször elő.

Aztán tegnap leesett, mikor megpróbáltam ennek a titoknak utána menni. Nem volt nehéz. Joe Kubert rajzolta, ott is van, csak épp nem vettem észre. És ennyi. Egy olyan mester készítette, akinek ha a rajzait nem is feltétlenül, de a vonalait imádom, nem tudok velük betelni, ahogy jelen esetben se tudtam. Valami olyasmi kérdést akartam ebből kihozni, hogy mi volt előbb a rajz vagy a szem? De ezt már én se értem...