Képzelek három fajtát:

- Az egyik bolt olyan lenne, mint most a Holdfény „bababolt” kategóriában, tehát kétszintes, csillogó-villogó. A nyálcsíkokat, melyek a betérő vendégek szájából ereszkednek alá, R2D2-s takarítógép szedné fel a csempéről, miközben füttyögne, sipákolna, lányok szoknyáját fellebbentené kis karocskájával. Üvegvitrinek, tükrök, minden azt sugallná: a jó képregény olyan, mint egy-egy jó parfüm, elegáns, divatos, sikkes.

- A másik bolt olyan lenne, mint a Végtelen történetben az antikvárium. Csöndes, hangulatos. Vevő mindig csak egy, aki véletlenül betéved. Beavatottság érzése lenne a levegőben: ez a bolt nekem teremtetett a képregény-nyomtatás óidejének leghajnalán. Az antik cuccok nem CGC-s dobozokban, hanem szabad levegőn porosodnának, a boltos pipázna a hátsó szobában, finom virginia cavendish illatában párolódnának a képregények, de csak nagyon enyhén, orrközelben lehetne ezt érezni, mint egy barokkos vízjelet.

- A harmadik bolt olyan lenne, mintha Stark Attila tervezte volna, mint egy fészek, egy ipar- és képzős galéria, kommuna vagy mint egy rajzos buli, állandó sürgés-forgás, tele kütyükkel, mütyükkel és persze pütyükkel, meg képregényekkel. Mérnének sört és a bolt mögött együtt cigiznének a nikotinfüggők, miközben Harvey Pekart elemeznek.

Ehelyett:

- Volt egy szép bolt, ami többek között azért baj, hogy megszűnt, mert ott dolgozott a legcsinosabb képregény-boltos, a Nóri.

- Van egy másik bolt, az Oktogonon, a Trillian. Nemrég költözött ki az RC-ből, ami – ezek szerint – nem volt olyan pezsgő, mint az azonos nevű kóla, elment ezért az Oktogonra.  Jó kis bolt lett, érdemes volt váltani. Ugyan nem proligyerekek (mint én) penészes pénztárcájának való továbbra se, de ezt senki nem mondta eddig. Mutatóba veszek már csak néha-néha ezt-azt.  

Belülről mutatós, sokat nem nőtt, de mégis nagyobb, friss, ide szabott bútorokkal, a megszokott csilli-villi, extrahácé, szpesl-edisn, arcbuk dolgok mellett a havi lapok, szépen elhelyezve.  Balázs boltos a legjobb választás volt a rabszolgapiacon (mivel van humora, tudom, hogy nem sértődik meg, ha netalántán idetéved és elolvassa), kedves, előzékeny, van szakértelme, azt sugallja, sugározza, hogy jó neki ott, és jó annak is, aki betéved. Mindenkivel ugyanúgy bánik, nincs számára kivételezett, és ez jól esik a vékony pénztárcájúaknak, vagy a félénkeknek is. A másik boltos, Grifter – aki olyan, amilyen, nehéz úgy írni róla, hogy dicséretnek hangozzon. De mivel ezt ő is tudja – és „hirdeti” magáról - azaz ironikusan eljátszik vele - (hogy bizonyos szempontból Balázs ellentéte - finoman), ő se hiszem, hogy zokon veszi, ha ezt most leírom. Egyben jó: nagyon átlátja a képregényes dolgokat, a magyar helyzetet, megfontolandó (szimbolikus és epés) megjegyzései legtöbbször találók, igazak.

Amit a bolt legnagyobb hangulatának tartok, az téli délutánokon/estéken lesz látható: a kis sarokbolt üvegén kiáradó fény nagyon hangulatossá fogja tenni a környezetet, vonzó lesz, mint muslicának a lámpafény.

- Van egy másik bolt, most költözött az is, nem is messze: Király utca 38-ba. Ez a Komikon.  Választéka antikvárban és magyarban a Trilliannál jobb, berendezése esetlegesebb (IKEA – nem személyesen szabott). Hangulatáról ez ugrik be: a legjobb lehet kiülni a bolt lépcsőjére, kávéval (nem iszom, csak a hangulat miatt írom), cigivel (nem dohányzom), felnézni néha a graphic novelből vagy JLA-ből, megbámulni egy-egy elsuhanó női alakot, majd visszabújni a kötetbe/füzetbe. Ezt csinálni sokáig. A bolt előző helye, a Holdfény pincéje engem nem zavart, bolt volt az is, de aki ott dolgozott, annak nem lehetett jó napi 8 órában a levegőtlen, hűvös, vibráló neonfényes helyen ülni, az biztos.

A Király utca jó helyszín, tarka-barka, Csacso szerint minden második csaj jó az utcában, a bolt is kellemes, kissé szűk, de már igen-igen hasonlít egy boltra, sőt olyan, mint egy bolt. Még némi dekor, kintre molinó vagy cégér (egy életnagyságú Pókember-szobor kéne, ahogy ott van a falon), és kész.

A boltos, Szabolcs szakértelmét ugyancsak nehéz vitatni, nagy gyűjtő is, ismer mindenkit, akit lehet.  Sokszor látszik, hogy elfoglalt, papírjaiba, számításaiba merülve fogad, kedvesen rám néz, elmosolyodik, és mond valami vicceset.  Árak: jók.

- Van még egy bolt, de nem írom le a nevét, mert nem tudom, mennyire működik boltként. Egy családi házban van, egy lapos, végtelen utcában. Mire emlékeztet? Gyerekkori menedékre. Mivel a magánélet és a bolt (saját gyűjtemény kiárusítása) összekeveredik, a személyes holmik halma mögött háttér a rengeteg képregény, komikoktól roskadozó polcok, szekrények. Legszívesebben elküldenék mindenkit, hagyjatok egyedül, menjetek most, hadd üljek le az egyik fotelbe olvasni. Olyan, mintha egy havernál lennél, akinek kincsekkel van tele az összes polca, és bárhova nyúlsz, nem akadhat a kezedbe érdektelen dolog, mert az ott található cuccok kilencvenkilenc százaléka úgysincs meg. Egyébként – ha mások is vannak ott -  kicsit zsúfolt a hely. Árai vegyesek, van, amit ki lehet fogni, de nagyon sok dolog nekem már megfizethetetlen. Lássuk be: a képregény luxus. (A képen főleg videojátékok vannak, de ez nem is az említett hely - legfeljebb hangulatában.)

- És van még egy, ahol vásárolok néha, ez egy multicég információs pultja előtti hely, ahová Lipka érkezik néha a magasból, lifttel. De ez már tényleg nem bolt. Lipka árai a legjobbak mind közül, ha bízik benned.