Vannak olyan könyvek, képregények, melyek csak 1-1 apró dologban változtatnak azon a valóságon, melyet legtöbben egyformának (bizonyos intervallumban) ismerünk.
Nagyon szerettem például Eric Knight Sam Small-ját, ahol egy átlagos, puhos yorkshire-i tud repülni, miután egy misén azt mondja a pap, hogy a hit hegyeket mozgat meg. Vicces kalandjai nem túl elrugaszkodottak, hanem épp csak, de annyira könnyű azonosulni vele és csodálatos, egyszerű világával, hogy örök szép emlék marad.
Ilyen könyv volt Erich (ezek az Erikek, nahát) Kästner Emberke című meséje, Mágus Márkus és Zónakövi Matyi is örökre emlékezetesek maradtak.
Képregényben hirtelen a Beton jut eszembe, amit annak idején a Fekete-Fehér Képregényantológiában ismertem meg. Ott is egy realista, szinte naturalista narrációval és környezetrajzzal működő képregényben az egyik szereplő egyszerűen betonszerű szörnnyé válik, de emberségét őrzi, így valahol a valóság és a fantázia határán egyensúlyoz a híres történet.
Most nemrég Tomi hozott Angliából többek között egy füzetet.
Ez is ilyen, a Dark Horse Originals szerzői sorozatának tagja, Matt Kindt Giant Man-je. Egyszerűen az derül ki, hogy van egy bazi nagy ember, amin senki nem csodálkozik, és ő örül, busong vagy filozofál oldalakon keresztül.
Így megy ez. Egyetlen apró tulajdonság vagy képesség megváltoztatásával is létre lehet hozni kiváló történeteket. Érdekes képregényes órai feladat lehet egy ilyen dolog kibontása (már ha lenne képregényiskola).
