A Mázli pályázatnak érdekes vége lett. Két munkát küldtünk be, egyet Koska Zolival, egy Várnai-utánérzést, ED-del pedig egy modernebb karikatúrát. Bár a kiállításra egyik se került be, a Kosival készítettet beválogatták azok közé, amiért fizetett a Szerencsejáték Zrt, a kiírás szellemében. Örültem, hogy legalább Kosi nem dolgozott ingyen, hanem vehetett pár apróságot a honorból (na meg én is, de az övének jobban örültem, mert így én tűntem nagyobbnak, hogy adhatok - önző dög vagyok). Aztán tegnap behívtak a Karton Galériába, vagy 30 embernek kellett dedikálnunk a pályázatból összeállított kötetet, mely igazán igényes, nagy terjedelmű, szóval igazán jól néz ki, nehéz, fényes papíron. És hát...
Olyanok vesznek minket körül, mint Marabu, Weisz Béla, Jelenszky László, és főleg Sajdik Ferenc. Ahogy annak idején nem tudtam elképzelni, hogy Fazekassal parolázok, ez is teljesen elképzelhetetlennek tűnt, egy kötetben szerepelni egy másik mesterrel, aki már gyerekkoromban életem díszletalkotói közé tartozott. Igaz, mi Kosival egy képpel, az említett művészek pedig 10-20-30 rajzzal, de örömteli így is (vagy még inkább). Sajdikkal egy lapon említhetjük magunkat :) Vegyél vissza, Laci...
