a képregénynek egy olyan fajtája, mely különösebben nem érdekes rajzilag, különösebb szórakozást nem nyújt, az elmét nem szabadítja fel, mondanivalója sincs, viszont a témája érdekes, emiatt maga a képregény is érdekessé válik.
Legutóbbi olvasmányom is ilyen volt. A Pyongyangot Londonból hozta Tomi és egy utazás során, az autóban olvastam, meg a Tátrában alvás előtt. Egy kanadai animátor "kalandjairól" szól (nem történik vele semmi) Észak-Koreában. Hogy miért érdekes? A szokásos híradásokon túl (Észak-Korea hermetikusan zárt, zombik lakják stb.) bemutatja, hogy sok nyugati és keleti projekt zajlik ott, meghívásos alapon. Hogy valóban zárt, de nem annyira, amennyire azt a sokszor elfogult írások közreadják. Igaz, vannak olyan beszámolók, melyek ezt emelik ki (a globális folyamatokból ÉK se maradhat ki), de jóval ritkábbak, mint az ilyen elfogulatlan és szellemes művek.
Igaz, a szerzőt nem vitték átnevelő munkatáborba.