.jpg)
A hazai Batman magazinnak nem is az első száma volt számomra a legütősebb, bár megalapozta a rajongásomat a karakter iránt. A legdurvább részek számomra a magyar 5-6-7-8-as számok voltak.
Az 5-ös szám pszichopatája, aki emberi szerveket főz meg és eszik, 13 évesen jobban sokkolt, mint az első szám Jokere mikor hasba lövi Barbara Gordont, szóval durvább volt, mint a Gyilkos tréfa összes torzszülöttje együtt.
Aztán jött a Nincs igazság? (angol címe Blind Justice) sztori, összetettsége és rajzi világa, az afrikai-amerikai Denys Cowan alkotta képi világ rendesen fejbevágott. Mi ez? Mi történik? El kellett olvasnom egy csomószor, hogy felfogjam miről szól, de azóta egyik kedvenc történetem.
Gyönyörűen „árnyalódik” Batman karaktere, a cél érdekében sok áldozatra képes, nem annyira hősies, mint máskor, és a végén az „unhappy end” is különös volt. Hát még a rajz, a rémálmok, szálkás-össze-vissza-vonalú kesze-kusza rajzok. Annyira jó volt Henri Ducard karaktere is, és nehéz volt elhinni, hogy Bruce ennél a „becstelen brigantinál” is tanult. Olyan sztori volt, ami odafigyelést igényel egy kamasztól, többszöri átolvasást, ide-oda lapozgatást. Mostanában is találkoztam egy ilyen nehezített befogadással terhelt, ámde éppen ettől érdekes könyvvel, ez pedig a teljes Gemini-jelentés. (A Watchmenhez már régebben volt szerencsém.)
Emlékszem egy olvasói levélre, mely kifogásolta, hogy az Egy amerikai Denevérember Londonban (magyar 11-es szám) című sztoriban egész oldalas képen ábrázolja a modern Guy Fawkest, az arab mukit egy kerítésre felakadva. Nem értettem az olvasót... Addigra már Joker lelőtte Barbarát, hihetetlen módon megalázta Gordont, szétverte pajszerrel Robint, ott volt a Nincs igazság?, A félelem, a Véres videók. Hol él ez? Mennyi durvulás volt már a 11. számig, ennek az embernek meg egy tök békés, átlagos kép fájt?
