Ezzel a rövid, ámde sablonosan építkező interjúval kis számvetést szeretnék készíttetni Bayer Antallal, a magyar képregényes élet – eddig? – szinte kikerülhetetlen, és egészen biztosan „Hall of Fame” szintű alakjával. Négy évig ő volt a legnagyobb magyar képregényes civil szervezet, a Magyar Képregénykiadók Szövetsége elnöke.
A Magyar Képregénykiadók Szövetsége 2005-ben, négy éve alakult. Akkoriban a HVG is hírben közölte a megalakulást. A „Képes Kiadó, a Krak, a Ratius, a Míves Céh és a Semic kiadók” voltak a tagok. Miért jött létre a szövetség?
- A fő cél a képregény magyarországi megismeretés és elismertetése volt, és ma is az. Az alapító tagok látták, hogy ezeket a feladatokat külön-külön nem tudjuk megvalósítani, ezért fogtunk össze.
Mi történt időközben? Milyen célokat sikerült megvalósítani?
- A legfontosabb eredményünk a fesztiválok megrendezése. Az, hogy ma már magától értetődő, hogy minden évben van fesztivál. Korábban egyetlen képregényes esemény sem volt képes több ezer embert megmozgatni. A képregényfesztiválok révén került be leginkább a köztudatba, hogy a képregénynek van létjogosultsága Magyarországon, hogy része a kultúrának.
Kereskedelmi téren pedig nagyon fontos, hogy szívós munkával elértük: ma már valamennyi könyvesboltban van képregény. Igaz, kevés helyen van jelen a teljes választék, de legalább felkerültünk a könyvpiac térképére. És ma már az is teljesen természetes, hogy jelen vagyunk minden könyves eseményen, számolnak velünk, része vagyunk a programnak. Kicsi része, a súlyunknak arányosan, de része.
Végül még egy nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni: a szövetség összetartja a magyar képregényes életet, és ezt más művészeti területek és a könyvpiac más területei nagyon irigylik tőlünk. Mi komolyan gondoljuk, hogy egy hajóban evezünk, és hogy bármelyik kiadó, alkotó, kiállítás vagy rendezvény sikere mindannyiunknak a hasznára válik, tudunk örülni egymás eredményeinek. Természetesen ettől még van rivalizálás a kiadók között, de az baj is lenne, ha nem versenyeznénk egymással.
A szövetség hivatalos honlapján – a kepregeny.info-n – jelenleg a Képes Kiadó, a Roham, a Kingpin, a Vad Virágok, a Mangafan, az Art Comix, a Titkos Fiók és a Trillian logója szerepel. Ez egészen más létszám és összetétel, mint a kezdetekkor. Ők miért igen, és a többiek miért nem?
- Jelenleg 16 tagja van a szövetségnek.. Attól tartok, te csak a baloldali sávban látható logókat számoltad össze... (Hát igen, eszembe is jutott utána...) A felsoroltakon kívül tag még a Fumax, az Egmont, az ADOC-Semic, a Pesti Könyv (a Lucky Luke kiadója), a Nero Blanco Comix, a Delta Vision és a kArton galéria is. A 16. tagunk pedig a Képregény Nagyker, amelynek még nincs se logója, se honlapja, de már készül.
Az alapítók közül a Kraknak nem sikerült talpon maradnia, a Míves Céh gyakorlatilag szünetelteti tevékenységét, a Mozaikot kiadó Ratius pedig úgy érezte, hogy a tagsággal járó anyagi kötelezettség meghaladja a tagságból származó előnyöket. Emiatt egyébként két másik kiadó is távozott sorainkból, a Windom és a Magyar Képregény Akadémia. Igyekszünk méltányosak lenni, de a rendezvényeinken semmilyen támogatásban nem részesülünk, így kénytelenek vagyunk tagdíjat szedni, és van, akinek ez túl sok. Különösen a csak limitált példányszámokkal dolgozó kiadótársaknak. De mindegyikükkel kiváló most is a kapcsolatunk, és ha saját standot nem is állítanak minden rendezvényünkön, a kiadványaikat mindig kiviszi valamelyik tagtárs.
Mint négy év után leköszönő elnök, hogyan látod, mi változott a magyar képregényes életben? Mit vársz a jövőtől? Ja, és miért adtad át a stafétabotot?
- Nehéz lenne pár sorban összefoglalni a változásokat. A legtöbbet fent azért már felsoroltam. Ezen kívül talán a leglényegesebb, hogy most már tisztábban látunk. Korábban mindenkinek csak feltételezései lehettek arról, hogy milyen képregényre lenne vevő a magyar olvasóközönség – most már kőkemény konkrét eladási adatokkal a tarsolyunkban tudunk tervezni.
A jövőbe én sem látok, legfeljebb a múltból és a más országokban kialakult gyakorlatból lehet következtetni pár dologra. Annyi biztos, hogy a manga nálunk is feljutott a csúcsra, dominálja a magyar képregénypiacot. Azt viszont még nyugaton sem látják, hogy mi lesz a következő fő trend, legalábbis a populáris műfajokban. A képregény „komolyabb” területein a graphic novel egyre jobban hódít, és pár jel már arra mutat, hogy a kiemelkedő alkotásokat nálunk is el lehet ismertetni. Amit a leginkább várok, vagy inkább remélek, az a magyar képregényalkotók és a magyar képregényolvasók egymásra találása. Ez jóval nehezebben megy, mint ahogy négy évvel ezelőtt gondoltam, de ezen a téren is látok pozitívumokat. Sokat segít például, hogy egyre több a pályázat, amelyek alkalmat teremtenek arra, hogy egyáltalán megmutassák magukat az alkotók. De erről órákon át tudnék még mesélni.
Sosem terveztem úgy, hogy nyugdíjas koromig én legyek a szövetség elnöke. Szerencsére szinte valamennyi tagkiadó vezetőjének szívügye is a képregény, és az a természetes, ha vannak mások is, akik el tudják látni ezt a feladatot. Nagyon nem egészséges, ha valaki nélkülözhetetlen – egyszerűen nem szabad, hogy egy emberen múljon túl sok minden.
Ezen kívül azt sem tagadom, hogy úgy éreztem, eleget adminisztráltam, egyeztettem a szövetségen belül és a partnerekkel, négy év után ideje váltani. Úgy néz ki, hogy ezentúl a felállás is kicsit más lesz. Egyébként meg a szövetségből nem szállok ki, és egy ideig biztosan tagja maradok még az elnökségnek is.
