Szeretem Grant Morrison bizonyos munkáit. Az X-menjének honosítását úgy vártam, mint gyerekkoromban a következő Pókembert vagy Bucó, Szetti, Tacsit. A WE3 és az Animal man olyan empátiával viszonyul az állatvilághoz, ami megint roppant szimpatikussá tette GM-et. Lévén, hogy még az All-star Supermanből, JLA-ből, Frász bíróból olvastam pár számot, meg biztos olvastam ezt-azt, amiről azt se tudtam, hogy ő írta-e, általános hozzáállást, stílust nem fedeztem fel, pedig biztos van neki. Az biztos, hogy nagy újító, és állítólag mindig úgy hagyja ott az ongoing sorozatokat, hogy a következő íróknak évekig tart „helyrehozni a károkat”.
A Final Crisist Tamás hozta karácsonykor, még fóliában. Nekiestem, majd visszahőköltem. Pár füzetnyi rész elolvasása után se tudtam, mi hogy következik, ki kicsoda, ki ellen harcol és miért. (Ráadásul szinte minden történetet tartalmaz a HC, kivéve a Batman: R.I.P.-et., úgyhogy össze keleltt volna, hogy álljon a kép.) Bár az intergalaktikus történeteket amúgy se szeretem, mert sok nagyon elvont dolog van benne, mint a Final Crisisben az egyes világok közti kitöltőanyag, melyet el lehet szívni, azért van olyan, ami már szerzett örömöt ezek közül is, például a Zero Hour, amit ugyancsak nemrég. Az tiszta volt, mint a szárítókötélre frissen kiterített, kifehérített képregénylapok.
Elolvastam a wiki-t a Final-ről, újra nekiestem, egyre tisztábbá vált a sztori, de még így se látom, miért így kellett megírni ezt a művet. Azt hiszem, párszor nekiesek még, majd visszahőkölök, mert nem lehet, hogy egy ennyire kedves szerzőm ne akart volna valami szép, új, tiszta üzenetet átadni ezzel az óriási munkával.
Cím: Final Crisis
Szerző: Grant Morrison
Rajzoló: J. G. Jones,Doug Mahnke
Kiadó: DC
Megjelenés éve: 2008
Eredeti ár: 30 dolcsi
Formátum: 26.4 x 17.8 x 1.8 cm, HC
