Kaptam a könyvtárosnőtől egy tucat Pif-et. Előzményként - egyszer segítettem egy előadáshoz beállítani a projektort - az Elsevier könyvtári rendszertől beszélt egy nőalak, ekkor egy textil szatyrot kaptam jutalmul, melyen a következő vicces felirat van:
Never underestimate the importance of a librarian.
Ezekután nem volt meglepő, hogy hobbimról hallva előkeresett pár képregényt a lépcső alól. Nekem a Kockás a Pif, ahogy a Balaton a Riviéra, gyerekkoromban és később csak néhány szám volt meg, szüleim előnyben részesítették a magyar nyelvű olvasnivalót, így csak ha valami nagyon frankó játék volt benne, akkor könyörögtem ki magamnak (ez nagyon ritka volt ilyen vonatkozásban). Nincs is, csak pár gyűrött szám a nyolcvanas és a kilencvenes évekből. Apa annak idején nagy Vaillant-rajongó volt, nosztalgiával emlékszik az akkori időkre, de már nem tud azonosulni a képregénnyel ezen kívül. Szóval kaptam egy csomó Pif-et, a hetvenes évekből valókat, tele szebbnél szebb dolgokkal.
Kedvenc "kishősöm" Pifu volt, Piftől meg kedvenc mozdulatom az itt látható oldalon az első panelen, amit Pif csinál: meglepődik. Ez a mozdulat, mely annyira különös - a figura a levegőben, farka égnek áll, végül is olyan, mintha négy lábon állna, csal el van fordítva olyan negyven fokkal. Ez a képtelen mozdulat, ahogy a világon nem lepődik meg senki Roger Mas hősein kívül, ez a kedvencem mind közül. Nem sikerült igazán jó képet találni, a "beidézett" képen Pif keze a szokásosnál kissé hátrébb van, vannak olyan képek, melyek jobban kifejezik, amiről beszélek (otthon).
Gyönyörű lett a tördelés, beszúrok még egy képet, ettől a figurától mindig felvidulok, óriási találmány ez a kedves, aranyos lény.
Köszönöm, könyvtárosnő!