Lakatos István rendkívül szimapatikus, kis irigységgel gondolok saját fiatalabb kori műveltségemre, mikor még friss volt az elmém, nem egy szottyadt alma.

A csalódások minden fórumon való elmondásán kívül olyan műveltséget és érzékenységet, valamint úgynevezett lényeglátást árul el magáról, hogy biztos megbántam volna Lencsilány helyében azt, amit már sokszor hallottunk. Rajzai kedvenceim, kifejezően rezdülő vonalain látszik, hogy kényszeresen keresi a tökéletest, és amit megtalál, az számomra is tökéletes: szíven találnak a vonalai, együtt rezdülök velük. Állatokat senki nem tud ilyen ilyen kifejező, értelmes arccal ábrázolni. (Lásd a vízidisznót.) Szeretet árad belőlük, félelem, de szeretet. Vagy nyugalom és szeretet. Vagy nyugalom csak.

Régen vártam olyan várakozással kötetet, mint a Lencsilányt. Végre egy kiváló kiállítású darab! Elég csak a borítót megnézni, hogy miért is szeretem a műveit. A számomra rosszat elég egyetlen mondattal letudni: túl kilátástalanok a történetek, és túl hamar.

A borító: kemény fedél, kiváló, mesekönyv, képesköny-anyagból, karácsonyi minőségben. Jó nagy alakú, örömtelien. A gerincén fura, hogy a cím kisebb, mint a szerző, míg a fedőborítón jól mutat ez a berűtípus, a gerincen kevésbé. Képregényes nyelven wraparound borító, magyarul egy kép a fedő- és a hátsó, na meg az albumvékonynál vastagabb borító is egy kép.

De nem ám egyszerűen. A fedő borító önmagában más hangulatú, mint a kihajtott borító. Így csak egy szinte viccesen szomorú lányt látunk egy vidám babával, házat, síkságot vagy puszát és egy jó nagy napot. Dorothy a hurrikán előtt. Az igazi hangulatot a fentebb említett együtt rezdülést felkeltő lények, a házban és a növényzetben megbúvó szemek hozzák el, Totoro, Tesz-Vesz Város, Sajdik és Dargay tükröződik egyszerre három szempárban. Gyerekké válok. Ezek a lények! (Ezen a képen nem látszik jól.)

A kémény csigafej, szempárral. A ház is csigaház? A ház egy csiga? Lehet.

Kinyitom. A következő pillanat, mikor belül felnevetek: "Hát, hogy ne szomorkodnék! Egy jó barátom, A. B. C. Smith címzetes dandártábornok kölcsönkérte a biciklimet, hogy hadba vonuljon a búgabúk és a kickapúk ellen." Mark Twain, Leacock, Jerome K. Jerome meg Rohald Dahl és ha jobban belegondolok, Conan Doyle és Karinthy és Wells jut eszembe egy mondatról :)

A következő a következő oldalon a kép, mikor "A Lencsilány nagyon félt, Edgár bácsi megnyugtatta."

Ugyanis Edgár bácsi benyúl Lencsilány fejébe. Hihetetlenül vicces spirituális pillanat, a megnyugtatásnak tökéletes kifejezése, ahogy a Lencsilány meglepődik, és megnyugszik. Ahol a fej, és a kép találkozik, azaz a tenyér, az ujjak nem, látszanak a nyugalom terjedő hullámai: a hajon tükröződő fény. Meg a két vonal, a fel-le vagy akár jobbra-balra mozgás. Poe is talán egy kicsit meglepődik, de a megnyugtatás rutinja is ott van arcán. A baba örül, fényes szemmel. Elemi, intelligens, szürreális humor ez a kép.

Azt hiszem, ezért szeretem Lakatos István műveit.

Remélem, sok munkája lesz még, és olyan epikus történetet is kapunk majd, mint Miyazaki dolgai.