Több dolog jött itt össze. Szörföltem múltkor, hogy van-e kancsal szuperhős (bizony, ide jutottunk), amikor rájöttem, hogy ez azért már túlzás, és tényleg nem kéne idáig elmenni :) Aztán tovább szörföltem, és ráakadtam nagyon kedves színész-komikusomra, Marty Feldmanra, akinél furább fejű fazont keresve se találni.

Hozzá fűződik egy érdekes emlék. Nagyon régen láttam az Ifjú Frankenstein című filmet, még moziban, nagy vásznon Egerben. Nagy hatással volt rám, Gene Wilderrel már találkoztam, de Marty elemi erejű játéka megbabonázott, ahogy a sztori és a hangulat is. Aztán teltek-múltak az évek, kicsit már nagyobbak lettünk, olyan középiskolások, mikor megint eljutott Egerbe, nagy vászonra a film. Rögtön szóltam két akkori cimborámnak, hogy zseniális meg minden, jöjjenek. Azóta se nagyon találkozunk, valahogy ott kiderült, hogy nem bírom, ha valaki azon panaszkodik egy zseniális film láttán, hogy fekete-fehér és feliratos, ők meg zokon vették, hogy nem szóltam nekik.

Hát kiderült, hogy Marty Feldmanról nem kisebb alak, mint Aragones készített képregényt, egy fura eset kapcsán, mely nem kisebb dolog volt, mint a híres komikus halála. Egy nappal Marty szívrohama előtt összefutott Aragones és Feldman. Aragones rendőrruhában volt, mivel egy másik filmben dolgozott, mint Marty, aki ugyancsak ott egy másik filmet forgatott. Az eset a Solo füzetek 11-es számában jelent meg, most felteszem ezt a pár oldalt, hátha nem szól érte a DC, és valaki kedvet kap, hogy megvásárolja. Itt van.