Börze. A látszólagos biztonság, amit a hely állandósága, félszakrális jellege (hívők, papok és a hit kereskedelmiesített kegytárgyai) nyújt, és maga az überproli név: Munkásotthon utca - mind-mind megalapozzák az időtlenséget, ahogy a belépő állandó, 300 forintos volta is. Kik tartoznak még hozzá az időtlenséghez? Az ajtóban álló jegyszerő, akiről tudjuk, hogy harcművész, és egy kézzel elintézne bárkit közülünk, kivéve a főszervezőt, Harza Tomit, aki kung-fu mester, úgyhogy ők ketten a kitartás és ugyancsak az időtlenség kifejezői. Mintha egy álomban lennénk.
A legrégibb szereplők ők, a jegyszerő harcművésszel találkoztam először, hiszen ő állt a bejáratnál jó pár éve, mikor Egerből először jöttünk mimussal. Mimus megbontotta az állandóságot, pedig ő is ehhez az érzethez tartozott, de már nem tud jönni mindig, így okozott zavart a tökéletes, fodrozatlan állóvízben. Helyette itt van Bölkény Peti, aki felbukkan, jön-megy, aztán siet vissza Szarvaskőbe, ő még nem szilárdult meg, ahogy Sztankovics Gabi se, aki viszont "rászokott" a börzékre, és bár nem igazán szereti a képregényt, hanem a szép képeket, és a hangulatot, meg Kiss Ferit, aki Szatmári Öcsivel ugyancsak állandók, nélkülük nem lenne ugyanolyan a börze számomra, még ha ilyenkor nem is beszélünk szinte semmit.
Minden ugyanott van. Hiába újak a padok. A tavalyi unikumnak számító gömbpanorámafotó jól kifejezi ezt, a tornateremben látszanak a szellemek: az előző félévek, évek, évszakok börzéi - mindenki a saját nyomain lépdel, senki nem öregszik, épp csak annyit, hogy időtlen maradjon. Folyton jövő-menő mano, csacso, U-lab, X-fegyver, zoli97, talgaby, kalyber, finogenov, ninja, raveon, spuri, Gellért M. D., NB-man, Fazekas, podmaniczky, TJ, dozo, zhalasz - akiket megismertem az évek alatt, és akiket most nem írtam ide - a saját panoptikumunkban járunk, kimerevítve az időben, egy jókor megállított pillanatban, szemcsésen kicsit, mint egy régi videószalagon, vagy azon a hülye, sárguló papíron, amit már nem gyártanak, csak mi gyűjtjük azt, egymástól, körbe-körbe.