Sose szerettem Endrődi István rajzait. A Ludas Matyiban se. Bár igazán egyedi stílusa volt, valahogy "ideges stílusnak" nevezem magamban, szemben kortársai közül Brenner vagy Balázs-Piri "nyugodt rajzaival." Így az ő képregényeit bár annak idején megvettem, nem sajnáltam egy darabig, hogy elkoptak, eltűntek a polcaimról. Viszont egy ideje megint bennem a vágy, hogy beszerezzem a régi magyar képregények közül, amit lehet, így az ő munkáit is újra kezdeném gyűjteni, hogy mégis meglegyenek.

Pár napja a Trillianból (ahol egy 1 dolláros (vagyis gyakorlatilag 2 dollár) Groo újraelsőzés (első füzet DH-s népszerűsítő újrakiadása mellé (talán mert előfizető vagyok és jó fej) kaptam egy 2011-es Marvel falinaptárat) sétáltam, és van az az újságosbódé az Oktogon és a Király utca között a Körúton, ahol megláttam pár Alfát, egy régi Pajtást, meg a Gólözön című Peterdi Pál-Endrődi István képregényt. Nem tudtam otthagyni, meg az ára is jó volt. Volt még pár diafilmes Gulliver, amit igazán sajnáltam, de azokra már nem volt pénzem.

Peterdit szerettem, egyrészt, mert emlékeztetett nagymamám régi jóbarátjára, Képíró Robi bácsira (Imre u. 5.), másrészt ott volt a Tücsök és Bogár, meg a Három testőr Ausztráliában, ami egy különösen vicces és jó könyv. Jelenség volt PP, ha nem is nagyon hosszú, de tartalmas élettel és teli humorral.

Hogy képregényt tudott-e írni, hát van néhány dolog, amibe bele lehet kötni, de mivel csak szórakoztatni akart, mégse igazán lehet kekeckedni, csak ha valami amatőr szakmai elemzést kéne készíteni, amit meg most nem fogok.

Gyerekkorom része volt ez a két figura is, és most meg kicsit kevésbé felnőttkoromra is itt vannak velem.