Tegnap Bada Dada emlékkiállításra mentünk, de nem sikerült bejutni, nem volt nyitva a galéria, ahol. Előtte még benéztem a Komikonba, ahol nem is tudom mit kerestem, valamit, ami nem drága, viszont valamennyire tartalmas szórakozás.
Átnyálaztam sok-sok DC-t, de elég hiányos volt a készlet, azaz mondjuk a 3 részes JLA-TT történet 3. része hiányzott, ismerős lehet a helyzet mindenkinek.
Aztán megláttam a JLA 94-es részt, ami felkiáltójelekkel hirdette, hogy az alkotók Claremont, Byrne és Ordway - és rájöttem, hogy pont ilyen ósulis, nyugis kikapcsolódás kell, két mozijegy áráért. Sikerült is összeszednem a 94-99-es számokat, szerencsére ez hiánytalanul megvolt, és nagy várakozással mentem haza.
(Közben arra gondoltam, most hogy újra kezdik az összes sorozatot, a régi számok iránt érzett nosztalgia nem csak bennem lesz erősebb)
Az rémlett, hogy a Csodálatos Pókember 127-es számának környékén ezek az alkotók dolgoztak, bár lehet emlékeim kicsit csalnak, utána nem nézek most. De Byrne-re emlékszem, meg állandó tettestársként Ordway-re. Az is rémlett, hogy se a sztorik, se a rajzok nem tetszettek nagyon, de tegnap mégis nagy nosztalgiát éreztem a korszak, és a zseniális alkotók iránt, hiszen meghatározták képregényes ízlésemet, mind a történetmesélést, mind a rajzolást illetően.
Nem is csalódtam. Mára még eltettem a füzetek felét, hogy tovább tartson az élvezet.
A történet (Tenth Circle) szokásos, gyerekrablók, vámpír úr, misztikus szervezet, a rajzok és a történetvezetés pedig visszavezetett oda, ahová kis időre szerettem volna visszatérni, a nyugiba.
