Nálunk még Romita SR munkái mentek, amikor Ludányi Csabi nővére Angliából hazahozott egy három számot tartalmazó Pókembert. Abban már voltak "kortárs" Pókik is, többek közt Todd McFairlane-t is ott láttam először.
Mi fogott meg benne?
Természetesen a háló eddigitől teljesen eltérő ábrázolása.
Ami a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szinte elhanyagolható dolog volt, egyetlen vonal, mellékes kellék - egy csapásra megváltozott.
Ezúttal már tudatos grafikai elemként, kompozíció-képző egységként jelent meg a háló, olyan összetettségben, ami azóta is sokszor meghatározza egy-egy Póki arculatát. Mára ez a háló lett a standard, pedig elég nehéz lehet rajzolni. És még a régesrég ultrabénának ható hónaljháló is jól néz ki nála, nem úgy, mint Ditkonál, akivel egyébként semmi bajom.
Todd ennek a legnagyobb mestere.
Más kedvenceim, mint Saviuk ugyancsak nagyon jól hozza ezt a behálózást, sokat tanulhattak egymástól, hiszen ők tekerték ki egyébként is legjobban Póki kezét-lábát, olyan mozdulatokra késztetve a hálószövőt (immár valóban "szőttesként" ábrázolva a hálót), ami kifejezi Peter Parker emberfeletti ruganyosságát.
Todd azóta se hagyta abba...
