Egy-két éve felbukkant egy nagy adag Gold Key-s képregény az egyik gyűjtőnél (a Cápánál, ahogy én hallottam emlegetni őt) Akinek volt pár száz forintja, nehezen hozzáférhető, itthon unikális dolgokkal bővíthette a gyűjteményét. Akkor egy gyönyörű borítójú Bugs Bunnyt vettem, egy hatvanas évekbeli motoros képregényt, ami a totalbike egyik kedves újságírójánál kötött ki, és egy "kutya-gyerek két jó barát"-osat.

Most láttam, hogy ebből a pakkból kerül ki néhány dolog, így elvittem másod, harmad vagy ki tudja hányad kézből két Lone Rangert, nosztalgiából, természetesen.

Először is gyerekkoromban szerettem a rajzfilmet. C'mon Silver! - szólította a daliás, kisálarcos cowboy szép lovát, szólt az indiánnak, aztán meg kalandoztak mindenfele. Egy ilyen "magányos hőssel", akinek csak az ég kékje meg a pipafüst a barátja, könnyű megbarátkozni (kicsit fura is ez a ló meg az indián...)

Másodszor ezek a borítók Hank Hartmantól vagy Don Spauldingtól vagy épp egy másik festőtől, az örök legjobbak közé tartoznak.

Az általam épp most pulp-festészetnek nevezett festmény-borítók igényesek, hangulatuk megbabonázó, főleg, ha elképzelem a hatvanas évek Amerikájának világát, egy lehetséges újságos-standot építek képzeletben, ami tele van ilyen csemegékkel a béna borítójú Amazing Fantasy-k mellett (elnézést, Ditko úr)

A füzetek 3-3 sztorit tartalmaznak, átlagos, sokszor sztereotip figurákkal, történetekkel, céljuk a fiatalság szórakoztatása.

Látható, hogy a Lone Ranger "legendája" kiterjedt, a rádióból indult, kalandjait már sok-sok képregényben és filmen feldolgozták.

Nem is igazán várom az új filmet, nekem ezek a régi, jól ismert, alaposan megfestett képek a világom, na meg a rajzfilmek, a Lone Ranger, a jövőbeli változatok, a Galaxy Rangers és a legeslegkedvenc cowboyos sci-fi, a Brave Starr.