... jutott eszembe, mikor megláttam az új Nova sorozat alkotóit és előzetes képeit.
Bírom ezt a karaktert, a New Warriorst is szerettem, Bagley nagyon szépen rajzolta, és jó kis tinicsapat volt.
Nova egyértelműen (saját sorozata alapján) egy Peter Parker-CaptainMarvel kombó, de számomra sikerült kinőnie magát, szerettem. A rajza Buscema korai, az tök jó, Wolfman átlagos-átlag feletti történetei szórakoztattak. Volt belőle több sorozat, azt hiszem érdemes néhány borítót összehasonlítani.
1976, 1990, 1999
Az Annihillationból már nem szúrok be képet, bár azok is szépek.
Ahogy aztán megláttam, hogy kik fogják az új sorozatot készíteni, azaz a Loeb-McGuiness párost, már tudtam, hogy vagy soha nem fogom elolvasni, vagy talán egy füzetet, de megvenni nem fogom.
Mert... Mert annak idején vettem az ő Hulk-sorozatukat, azaz vagy tizenkét számot.
És mi volt vele a baj? Semmi. Szép volt, és egy darabig izgalmas a játék. Csak hát mit kaptam a pénzemért?
Nincs most itt a statisztika, aminek elkészítésére késztetett az az olvasmány, de végigszámoltam a paneleket, és 22 oldalra átlagban összesen 18-26 panel jutott, azaz rengeteg oldal volt egy képkockás, sok volt benne a dupla oldal, és egy-egy okdalon is 2-3-5 panel volt legfeljebb. Sokszor szöveg nélküli oldalak is voltak.
Mi ez, ha nem gyerekeknek szóló sorozat? (Vagy hülye felnőtteknek, hiszen elég erőszakos volt azért)
Ezzel akkoriban számomra Loeb kijelölte az alsó határt, ennél kevesebb képkockával nem lehet szuperhős-képregényt csinálni, sőt képregényt is nehezen, mert az már valami lapozhatós képeskönyv lesz vagy nem is tudom. Akkora vakításnak, blöffnek gondoltam akkor, hogy ez a tudat szinte szórakoztatott, kivéve, hogy mennyi pénzt fizetek havonta ezért a semmi tartalomért.
Pedig az írót is bírom és a rajzoló az egyik kedvencem.
Úgy tűnik, megint jön a jól bevált (?) recept, semmi tartalom, szép oldalak, max. 5 képkocka, de az átlag, lefogadom itt is 1 vagy 0,5 panel lesz oldalanként. Nem is értem...
