A Kockásnál adódik, hogy önálló bejegyzést szül magának, nélkülem. De ez még nem az. Elég az hozzá, hogy amikor 1981-ben megkaptam az első számot, menthetetlenül elvesztem, ez volt az én lapom az Alfa mellett. Kedvenc történeteim az önállónak tűnő sztorik – mint A titokzatos kerékpáros vagy A felfedezés titka – mellett a Dr. Justice-ból egyértelműen a Borneói kaland, Pifből a korai Krapulaxos-Szépalmásis sztorik, és a „vidámparkos-videojátékos” történet, de nem is… jutnak eszembe más sztorik, mikor éjjel robotok támadják meg a kisvárost, mikor… Rahanból nincs kedvenc, mind az, de talán mikor az óriáspolippal viaskodott… Olyan kis gyerekként nagyon változatosnak láttam az antológia-formát. Szilvió sűrű, fura bogaras képi világa nem tetszett elsőre, aztán már hiányzott, ha nem volt a következő számban. Az Artúr és a Pifek, Herculesek (Herculestől a Hahotás olimpiás történet a kedvenc) sima, könnyed rajzaikkal a legkönnyebben emészthetők voltak, ahogy a Robin Hood vagy más rövidebb, kalandos történetek. Taraót nem szerettem különösebben, talán nagyban emlékeztetett magamra: sose érte el a célját. Marina kusza képei nem, de a kalózos vonal tetszett…
A 20. számban pedig kedvenc magyar adaptációm szerepel, amit soha nem tudok megunni: Szeretve mind a vérpadig: ez a felemelő, fordulatos, kivételesen erős Jókai-Cs.Horváth-Fazekas mű.
Cím: Kockás 20.
Szerzők: vegyes
Rajzoló: vegyes
Kiadó: "Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat a francia Vaillant kiadványainak felhasználásával"
Megjelenés éve: 1986. (ezt a db.kepregeny.net-ről lestem)
Eredeti ár: 28 Ft
Formátum: kockás
