Vasárnap van. 1991. Ilyenkor már délelőtt a tévé előtt ülünk. Anya hiába kéri, hogy menjünk le még délelőtt a piacra, vigyük le a szemetet, vagy mossuk fel a lépcsőház ránk eső részét, a Sky Channel és a Super behúztak minket. A műsor egy számítógépes újságban van csak egyelőre benne, ami nincs mind meg, így maradnak fehér foltok, meglepetések. Az egyik adón egy egér vezeti a műsort meg tán egy macska, a másikon egy szeplős, vöröshajú, szemüveges gyerek, nem valami szimpatikus. A sötétítőt behúzzuk, az ajtót becsukjuk, hogy ne halljunk mást, csak a felcsendülő főcímeket, és áhítatban töltjük ebédig az időt. Csak egy-egy fél órára, negyven percre hagyjuk el a bázist, amikor nem olyan műsor megy, amit kedvelünk, vagy már ismerünk.
Eltelt hetven év. 2061. Mindennek vége. Amire a Mad Max-ből emlékeztél, valóra vált. Hétfejű nukleáris baromfi kukucskál be a rozsdaette BMW-kaszniba, ráürít a nyomtatott listára, melyért odaadtad az éves vízadagodat, hogy emlékezhess, és úgy érezd: gyerekként voltak még érzéseid.
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_animated_television_series#1980s
Az apró videójátszó már nem működik. Magad elé képzeled a soha többé nem látható főcímeket, belül felcsendülnek az ezerszer hallott jellegzetes dallamok.
A nyarfaerdőből előlovagol a Lone Ranger!
Az űrsivatagból elővágtat Brave Starr és géplova!
Irány a soha több nem végtelen űr Blackstar!
Transformers! G.I. Joe! Thundercats! Gadget felügyelő!
Végül óvatosan, hogy véletlenül se lássa senki, előhúzod szakadt inged alól a 2010-ben vaterázott M.A.S.K. figurákat és könyveket, és újra és újra megpróbálod megfejteni, miért jelentenek ezek a figurák és emlékek még mindig annyit, hogy itt tarts miattuk. Ahelyett, hogy édesednek segítettél volna, és most arra emlékeznél, gondolatban visszautazol az időben, és tehetetlenül érzed, ahogy édes, vékony nyálcsík kúszik ki kérges szád szegletéből.
Nézed, nézed a tökéletes szimmetriát.
