Stan Lee betonozott és beborozott. Ekkor találtunk rá.

- Kedves Stan, hogyan születnek a szuperhősök nevei?

- Eleinte nem voltak gondjaink. Az amerikai comic hagyományai, a krimik, rémtörténetek, filmek rengeteg inspirációval szolgáltak. Egy-egy karakter (mint például a Fantasztikus Négyes tagjai, Pókember) kiforrott szereplőként jelentek meg, a név utalt a hős tulajdonságaira, összeforrt azzal, és ez így maradt azóta is.

Később kevesebb ötletünk született, így a szerkesztők a hasamat csapkodták a megbeszéléseken, és általában minden tizedik vagy tizenkettedik hasraütésnél eszembe jutott egy-egy jó név vagy tulajdonság, amely még nem létezett, esetleg kicsit hasonló formában. Ezért ilyen izmos a hasam! (nevet)

Egyszer - ihlet híján - mikor már elfogytak a hasraütésekkel kicsikart nevek, mikor a századik név se tetszett egy nagydarab, bajuszos, Tom Selleck-féle mutánsnál, aki a bajuszát ki tudja lőni, és rögtön új nő helyette, elővettem a Webstert és lapozni kezdtem. Így született Musztázs.

Végül a szerkesztőségből mindenki kapott egy természettudományi és csillagászati-, egy vallástörténeti lexikont, egy etimológiai szótárt és egy Webstert.

Így már szerkesztőségire se volt szükség! (nevet)

Sokan szemünkre vetik a "magas irodalom" művelői és fogyasztói közül, hogy a képregénynek szegényes a szókincse. Ki kell, hogy ábrándítsam őket: 3000 karakterünk van teljesen egyéni névvel. Mi ez ha nem szókincs? (elgondolkodva néz)

Köszönjük az interjút, Stan "The Man" Lee!