Digitális képregény-e egy neten közölt képregény, vagy ez a kifejezés egészen más jelent? Ha vége lesz a papír alapú képregénynek, szükségszerű-e a másféle alktói/befogadói hozzáállás?
Hát, az elsőre nemmel válaszolnék, a második kérdésre igennel.
A képregényt nyomtatásra találták ki. Az újságokban közölt korai stripek a helyzethez lettek szabva, a későbbi amerikai füzetek megtalálták az ideális formát, "kifejlődött" a cliffhanger, a történetmesélés profizmusa, ami egyrészt az oldalon belüli jelenetváltás mellett (figyelem fenntartása) a lapozáshoz is élményt rendelt, a következő oldal izgalmát. (Vázlatosan, persze.)
A digitális képregényben egyrészt már régen vannak új utak, lásd Halász Zoli válogatásait a sarkitottkockak blogon, ahol hosszú horizontális képregényeket mutat, melyek a görgetés élményét kötik össze a képregény befogadásával. Vagy ott van például Csordás Dani, aki igyekezett új, egész képernyőhöz igazított oldalképpel a webes megjelenés sajátságát kihasználni. Ezek elgondolkodtató megoldások.
A sima képregényolvasóba töltött képregények, melyeknek papíron kellene kijönniük igazából nem webcomicok Ahogy a "normál stripek", mint a blossza, vagy más neten közölt képregények, melyek olvasásakor a már megszokott fizikai élmények hiányoznak. A strip szerintem alapvetően amúgy is sajtóműfaj, az a közeg az igazi, hiszen kötetbe kötve, egymás után sokat olvasva veszítenek erejükből.
Szegényebbnek érzem az ilyenfajta webes közlést a nyomtatásnál, épp azért, mert a kézzel lapozás hiányzik, a könnyed visszalapozás (nem-lineáris modell) helyén pedig nehézkesebb, és alapvetően más befogadási stratégia van.
Alan Moore webcomicot tervez, ennek apropóján kérdezték meg pár dologról, ebből megfogott néhány gondolat (előbb olvashattátok :)
