Ízlésváltozás miatt panaszkodni, hát, elég nagy butaság.

Mégis ez foglalkoztatott. Hogy régi két kedvencem mennyire nem érdekel már. Talán a túlhájpolstág miatt? Nem tudom. Kiüresedett számomra a két nagy kiadó két legendája, nem érdekelnek egyáltalán. Jobb lenne sose fellebbenteni a fátylat, nem megtudni minden apró-cseprő dolgot róluk, titokzatosnak találni a figurákat, mint régen, mikor még ők voltak a legeslegerősebb hősök. Batman egy f*kalap lett, bár lehet régen is az volt, csak nem vettem észre. Mivel az első magyarul olvasott szám a Gyilkos tréfa volt, mely egy általános, időn kívüli Batman-állapotot örökít meg, egyfajta origó, ahhoz képest nem sokat változott. De az Alan Grant-Breyfogle érától már nagyon messze érzem, ami a humanizmusát illeti. Rozsi meg ugyanígy. Egykor titokzatos kanadai törpe, akinek mondjuk a csúcshatású története a Windsor-Smith-féle Weapon X volt számomra (és a magyarul megjelent sztorik), azaz voltak még érzelmei, ehhez képest ha ma kinyitok egy füzetet (legutóbb az Uncanny X-force első pár számát vettem meg), egy üres, agyatlan senkiházi. Bár már Millar megingatta a hitem benne az Állam ellenségével, úgyhogy ez se ma kezdődött.

Lehet, hogy ideje felnőni. De akkor miért érdekelnek az eddig érdektelen sztorik/hősök? Kicsit gyereknek maradni, kicsit felnőni.