A Jedi visszatér első része körülbelül százhatvankét képkocka. Tudom, hogy butaság ilyet írni, de nem számolom meg még egyszer.
Ezek közül körülbelül hetvennégy olyan narrációt tartalmaz, ami leírja, mi van a képen, ami majdnem ötven százalék.
Milyen hatást eredményez ez a megoldás?
Egyszer kitaláltam egy olyat, hogy úgy írni egy képregényt, hogy minden képkockája narrációja leírja azt, mi zajlik a képen, de itt majdnem sikerült ezt megcsinálni.
Nem igaz, hogy ne lehetne így működő történetet alkotni, bármennyire is az „igazi” képregény ellentétének tartják, tartjuk ezt a megoldást. Csak elég fura lesz tőle a képregény.
Igen ritka ilyen nagy arányban, és ilyen szikárságban, mint ez esetben.
Ezt már érezni kell, mert nagyon sajátságos. Nem a Cs. Horváth-féle adaptációk világa köszön vissza ebből a megoldásból, amazok hosszabb, a környezetet is magyarázó, zanzásító, hivatalos irodalmias szövegek voltak, telítették a szövegmezőt, és magát a képregényoldalakat. Nem a Kiss Ferenc-féle adaptációk, ahol ez a megoldás már ritka, a szöveg átköltés, és együttműködik a képpel.
Ez esetben nem erről van szó. Inkább olyan érzés, mintha a forgatókönyv megjelenne egy-egy képkockán. Hiszen mi lehet a forgatója annak a képkockának, amin ez a szöveg:
A kapcsoló működésbe hozta az acélajtót, amely rázuhant a tajtékzó állatra.
Vajon mit képzelünk erre a kis fehér mezőre? Én például egy hatalmas ajtót, ami összezúz egy szörnyet.
A James Kahn-regényben a tajtékzó állat nem szerepel, ez saját mondat és a szókapcsolat is költés, saját szöveg, és ahogy nézem, kifejező. Ez történik a képen. Egy ajtó rázuhan a rankor-ra, a szöveg csak a tajtékzó szóval, egyszerűen fejez ki hangulatot. A szövegeknek egyfajta retro-hangulata van emiatt a tömörség, és a kifejezések, nevek miatt. Rengeteget lehetne ideidézni, és egyik másik tényleg úgy hangzik, hogy úgynevezett kultmondat lehetett volna évtizedekkel ezelőtt, ezért is kár, hogy már az ötszáz példányos világban élünk, nem a többszázezresben. Tudatos szövegképzést, szóhasználatot és kialakítást, koncepciót érzek, átgondoltságot a nyolcvanas évek-hangulat kialakításában.
Számomra volt egy nagyon sajátos, groteszk hatása ennek a sok, a képről szóló szövegnek, a képi történéseket nagyon tömören tükröző szövegnek, megpróbáltam nélkülük elképzelni, és arra jutottam, hogy ez valahogy így lett kitalálva, mert enélkül nem működne épp így a történet.
Épp olyan lett, amilyen, a fentieket egyáltalán nem szánom gúnyosnak, komolyan kell olvasni, mert ilyen megoldást én még nem láttam képregényben, ez unikum. Biztos fogom még olvasgatni, ahogy már kétszer elolvastam.
A rajzoknál néhol nagyon odatette magát Fazekas Attila, néhány rajz nem tetszik, de ez viszonylag kevés, és sokkal meggyőzőbb, hogy vannak nagyon sokáig nézegetős rajzok, alakok, jelenetek, szemet gyönyörködtető leképzése a filmnek.
(A Jedi visszatér, szöveg és rajz: Fazekas Attila. Magyar SW Klub, 2012.)
