Simon Bisley
Először tizenhárom évesen láttam a Judgement on Gotham-ot. Fogalmam se volt, mi az, akkoriban csak skandináv szuperhős-dolgokat láttam időnként, a magyar Semicek még nem indultak be, nekem Zórád volt a képregény, Korcsmáros és a többiek. Bécsben voltunk, és csak belelapoztam, de szíven ütött a gyönyörűen kidolgozott rajz, a festékszóró, a színezés.
Aztán lett pár Bisley-m még. De mégis ez maradt a kedvenc.
Egy-egy kedves rajzoló munkássága elég tág. Simon Bisleytől is vannak olyan "angolosan" elnagyolt képregényeim, melyek egyáltalán nem tetszenek. Igazából már a Slaine is olyan, hogy kevésbé tetszik, álomszerűbb, kevésbé éles kontúrokkal.
Aztán itt van ennek az ellenkezője, ahol nagyon erős színekkel és kontúrokkal dolgozik Simon.
Ilyen például a Bad Boy (Frank Miller) vagy a Project X (Kevin Eastman) vagy néhány, például a Heavy Metal Fakk játékhoz/képregényhez/filmhez készült illusztrációja.
A leginkább elnagyolt munkák közül Greg Staples munkáitól szinte nem is tudom őket megkülönböztetni első blikkre.
Úgyhogy nekem az origó a Judgement on Gotham marad, az egyik legtökéletesebb (a maga nemében tökéletes) Batmannal, képi világgal és színezéssel.
