Régi kérdés, hogy az olyan erős életérzések mellett, mint a cseheké, van e más népeknek hasonlóan erős hangulata. Ki reprezentálná a magyar néplelket legjobban? (Akármilyen hülyén fogalmaztam ezt most meg)
Hrabal vagy Hasek világára gondolva (egyfajta anti-Kafkák) hasonló jó érzés önti el az embert, főleg, ha sörözik is közben.
Ma olvasgattam a Metropolt, és megláttam, hogy az Alois Nebel, a csehek nagy sikert kiváltott képregényének rajzfilm-adaptációja első díjat nyert a kategóriájában.
Valahol itt érzem a "kitörési lehetőséget" a magyar képregény esetében is.
Egy valós alapú, történelmi fikcióban, mely akár több rendszeren átível, akár "rendszerhatáron" játszódik, de valahogy megfogalmazza a magyar néplelket, azt az attitűdöt, amivel mi általában hozzáállunk a világhoz.
