heti5kepregeny

Mimus észrevételezte, hogy olyan bamba vagyok, hogy kihagytam Lockjaw-t és a WE3 kutyusát, Banditát, azaz az Egyest.

De kihagytam még a Zap antológiából Kántort, Pluto-t is, Ubult, Fixet és Foxit (bár nem tudom, ők kutyák-e).

Ahogy nézem a kutyák attól függően, hogy komikus, kalandos-reális vagy drámai képregényben szerepelnek a tökhülyétől a szomorú-értelmesig bemutatják szinte a teljes sort, a kotorékebek felülreprezentáltak, a border collie, mint a legértelmesebb kutya pedig alul.

Szegény kiskutyám nagyon nehezen bírja a meleget, nagy fekete bundáját nem engedi nyírni, nem is túl óvatosan adja értésemre: el az ollóval a kemencemeleg sörénytől! (Tegnap készült neki kis medence a kertben, kíváncsi leszek, használja-e majd.)

Vajon ők hogy bírják a meleget? Megpróbáltam összeszedni a fontosabb képregényes kutyákat, akiket ismerek, s biztosan tudom, már most kimaradt valamelyikük. Segítsetek, kit ismerhetünk még! (Macskákkal folytatjuk majd.)

Régen szeretném vendégírónak, mert nagyra becsülöm tudását és kíváncsiságát, khmm ilyen jellegű kockaságát. Remélem, hogy találkozunk még itt (is) írásaival. Hail to talgaby!

A mai nap (2010. július 12.) a Harvey-díj bizottsága egy sajtóközleményben bejelentette, mely alkotókat illetve sorozatokat jelölik a 2010-es díjakra. Mivel az Eisner-díj jelöltjeit már kicsit korábban bejelentették, ez most módot ad egy kis összevetésre.
Ám előtte egy kis háttér azoknak, akik nem tudnák, mik is ezek.

Az Eisner-díj a rövid életet megélt Kirby-díj (egyik) szellemi utóda, úgy is nevezik, hogy a képregények Oscarja. És ez a megjelölés évről évre egyre inkább megállja a helyét. Will Eisnerről, a képregények egyik legnagyobb amerikai úttörőjéről kapta a nevét, a kiosztására minden évben a San Diego-i Comic Conon (Képregényfesztivál) kerül sor. A díjakat egy öttagú, változó tagösszetételű zsűri ítéli oda számos kategóriában.

A Harvey-díj névadója Harvey Kurtzman, akit talán onnan lehet leginkább ismerni, hogy ő alapította a MAD magazint, de ezen kívül számos módon segítette az amerikai képregényes élet fejlődését a XX. század második harmadában. A díjat évente osztják ki, de a helyszín és az időpont gyakran változik. Egy zsűri helyett szavazásos alapon döntenek a nyertesekről, ám szavazni csak a szakmabeliek szavazhatnak meghívás vagy képregénykiadókhoz küldött szavazói lapok segítségével. Így ezt a díjat gyakorlatilag szakmai díjnak is tekintik.

És pont ez szokott lenni az utóbbi időben a gond az Eisnerrel... hiába dönt egy zsűri, mégis egyre inkább közönségdíjnak érződik, vagy, hogy a fentebbi hasonlathoz térjek vissza, az Oscarhoz hasonlóan itt is olyan döntések születnek,amik az olvasókat és a szakmát is meg tudják időnként lepni. Talán emiatt is, de mintha az utóbbi pár évben a figyelem egyre inkább kezdene a Harvey-díjra terelődni, mint ahogy a filmeknél is az Oscar előtt kiosztott Golden Globe egyre rangosabbnak számít.

De most inkább a konkrét jelö9lések.
Az Eisner-jelöléseket többek között a következő linken lehet megtekinteni:
http://www.comicsbea...ions-announced/
A Harvey-díjé pedig itt található:
http://www.newsarama...010-100712.html

Amit érdekes megnézni, hogy miben tér el az Eisner a Harvey-tól, avagy mi az a szakma szerint, amit nem kellett volna jelölni díjra vagy épp fordítva: mi az, ami méltatlanul kimaradt az Eisner jelöléseiből.

A legjobb íróknál két átfedés van csak, Mark Waid és Geoff Johns. Részemről utóbbit továbbra sem értem, mert az elmúlt négy évben a munkái minősége egyre rohamosabban kezdenek romlani, ám Waid az Irredeemable-jével gyakorlatilag ismét berobbant a szakmába, és várható módon mindkét díjban söpörni fog.

Ám a Harvey itt sokkal átgondoltabbnak tűnik mégis, mert míg az Eisnerre olyanokat jelöltek, mint James Robinson botrányosan olvashatatlan Cry for Justice-e vagy Bill Willingham szürke középszerűségbe süllyedt, kifulladni látszó Fables-e és Ed Brubaker tavalyi, legjobb esetben is közepes munkássága, a Harvey-ra esélyes még az egyik legfigyelemreméltóbb ifjú tehetség, Jason Aaron, az Image-et most szinte egymaga a vállain hordozó Robert Kirkman, aki képes volt teljesen új életet lehelni a lassan tíz éve futó Walking Deadjébe, és Jeff Kinney, egy ifjabbaknak szóló, a Harvey-bizottság által kiemelten nagy figyelmet kapó sorozat alkotója.

A rajzolók közül az Eisnernél szinte már szégyen, hogy kimaradt Frank Quitely, aki az All Star Superman után egyik legszebb művét hozta tavaly a Batman & Robin első három számában. Kár, hogy a színezést úgy tönkretette az amúgy tehetséges Alex Sinclair, aki viszont Eisner-jelölést kapott ezért, de Harvey-t már természetesen nem. De a Harvey-n üde színfolt David Petersen is, a Mouse Guard alkotója, akinek a felbukkanását a képregényes életben hatalmas döbbenet kísérte, ugyanis senki se tudta, hogy ez a mérhetetlenül tehetséges fiú honnan bukkant fel. Eisneren kapunk helyette egy Steve McNivent, és őt is csak azért, mert kellett egy marveles rajzoló a tömény DC-s felhozatalba. Viszont mindkét díj jelöli J. H. Williamset, a Detective Comics tavalyi rajzolóját, akinek a grafikái önmagában elegek voltak sokaknak, hogy vegyék a sorozatot.

Ahol a jelek szerint egyik díjnál sincs vita, az a legjobb album/legjobb író-rajzoló kategóriája. Darwyn Cooke adaptációja Richard Stark első Hunter-regényéből és David Mazuchelli Asterios Polypja mindkét helyen ott van, és valószínűleg közöttük fog eldőlni mindkét kategória sorsa.
Ami viszont engem meglepett, hogy az Eisnernél nyoma sincs a legjobb beírók között a nagy nevű Richard Starkingsnak, van helyette viszont egy szerintem annyira nem kiemelkedő, bár tényleg ügyes munkát nyújtó Tom Orchesowski. Bár ez a kategória nem éppen kiemelt, de az eddig látottak alapján szerintem Mazuchelli és Brian Fies között fog eldőlni, akik mindketten zseniális munkát végeztek. Ami különösen fura, hogy Todd Kleinnak ismét nincs nyoma egyik díj jelöltjei között sem, pedig ha valaki már legendás beíró, akkor ő az.
Szintén eléggé elfeledettek még a színezők is. Fentebb már volt szó róla, hogy a pályafutása talán legalján álló Sinclair jelölése kicsit megdöbbentett, de végső soron lényegtelen, hisz a Dark Horse színezőautomatája, Dave Stewart évek óta folyamatosan bezsebeli mindkét díjat. Igaz, Laura Martin időtől időre elhappolja előle a Harvey-t, és a mostani Rocketeerjével lehet, most is van esélye erre.

Amiben furamód egyetértenek a jelölések, azok az új sorozatok. Bár a Harvey itt szerintem sokkal jobban eltalálta a jelöléseit a Chew-Irredeemable-Sweet Toth-Unwritten négyesfogattal, plusz a jelenleg talán legjobb szuperhősös sorozattal, a Batman & Robinnal. Az egyáltalán nem eredeti Do Androids Dream of Electric Sheep az Eisnernél nagyon kilóg még az "új" fogalmából is.

Végül az egy részesek vannak hátra. Az Eisnernél egyszerűen érthetetlen az első kettő, hogy mit keresnek egyáltalán ott, de a Harvey is tesz meglepő dolgokat, mert ott meg minden gond nélkül beraktak komplett albumokat, amik mellett az egy füzetes sztoriknak nem sok esélyük lehet.

És bár ezek alapján azt mondanám, az idei Harvey-díj sokkal összeszedettebbnek és átgondoltabbnak tűnik, mint a nem egyszer kérdéseket felvető Eisner, persze a személyes preferenciák miatt így is lehet még ezzel is vitatkozni. Fura például, hogy egyetlen kategóriában se látni a LoEG: Century első kötetét, vagy akár mondjuk az Atomic Robót, hogy csak kettőt említsek.

Itt olvasható.

itt kiderül

Lakatos István rendkívül szimapatikus, kis irigységgel gondolok saját fiatalabb kori műveltségemre, mikor még friss volt az elmém, nem egy szottyadt alma.

A csalódások minden fórumon való elmondásán kívül olyan műveltséget és érzékenységet, valamint úgynevezett lényeglátást árul el magáról, hogy biztos megbántam volna Lencsilány helyében azt, amit már sokszor hallottunk. Rajzai kedvenceim, kifejezően rezdülő vonalain látszik, hogy kényszeresen keresi a tökéletest, és amit megtalál, az számomra is tökéletes: szíven találnak a vonalai, együtt rezdülök velük. Állatokat senki nem tud ilyen ilyen kifejező, értelmes arccal ábrázolni. (Lásd a vízidisznót.) Szeretet árad belőlük, félelem, de szeretet. Vagy nyugalom és szeretet. Vagy nyugalom csak.

Régen vártam olyan várakozással kötetet, mint a Lencsilányt. Végre egy kiváló kiállítású darab! Elég csak a borítót megnézni, hogy miért is szeretem a műveit. A számomra rosszat elég egyetlen mondattal letudni: túl kilátástalanok a történetek, és túl hamar.

A borító: kemény fedél, kiváló, mesekönyv, képesköny-anyagból, karácsonyi minőségben. Jó nagy alakú, örömtelien. A gerincén fura, hogy a cím kisebb, mint a szerző, míg a fedőborítón jól mutat ez a berűtípus, a gerincen kevésbé. Képregényes nyelven wraparound borító, magyarul egy kép a fedő- és a hátsó, na meg az albumvékonynál vastagabb borító is egy kép.

De nem ám egyszerűen. A fedő borító önmagában más hangulatú, mint a kihajtott borító. Így csak egy szinte viccesen szomorú lányt látunk egy vidám babával, házat, síkságot vagy puszát és egy jó nagy napot. Dorothy a hurrikán előtt. Az igazi hangulatot a fentebb említett együtt rezdülést felkeltő lények, a házban és a növényzetben megbúvó szemek hozzák el, Totoro, Tesz-Vesz Város, Sajdik és Dargay tükröződik egyszerre három szempárban. Gyerekké válok. Ezek a lények! (Ezen a képen nem látszik jól.)

A kémény csigafej, szempárral. A ház is csigaház? A ház egy csiga? Lehet.

Kinyitom. A következő pillanat, mikor belül felnevetek: "Hát, hogy ne szomorkodnék! Egy jó barátom, A. B. C. Smith címzetes dandártábornok kölcsönkérte a biciklimet, hogy hadba vonuljon a búgabúk és a kickapúk ellen." Mark Twain, Leacock, Jerome K. Jerome meg Rohald Dahl és ha jobban belegondolok, Conan Doyle és Karinthy és Wells jut eszembe egy mondatról :)

A következő a következő oldalon a kép, mikor "A Lencsilány nagyon félt, Edgár bácsi megnyugtatta."

Ugyanis Edgár bácsi benyúl Lencsilány fejébe. Hihetetlenül vicces spirituális pillanat, a megnyugtatásnak tökéletes kifejezése, ahogy a Lencsilány meglepődik, és megnyugszik. Ahol a fej, és a kép találkozik, azaz a tenyér, az ujjak nem, látszanak a nyugalom terjedő hullámai: a hajon tükröződő fény. Meg a két vonal, a fel-le vagy akár jobbra-balra mozgás. Poe is talán egy kicsit meglepődik, de a megnyugtatás rutinja is ott van arcán. A baba örül, fényes szemmel. Elemi, intelligens, szürreális humor ez a kép.

Azt hiszem, ezért szeretem Lakatos István műveit.

Remélem, sok munkája lesz még, és olyan epikus történetet is kapunk majd, mint Miyazaki dolgai.

Koncz Ákost sokan ismerik. A Fumax munkatársa ő, sokrétű munkájából egy-egy rendezvényen keveset érzékelni, megnyerő modorából azonban többet.

 3 kedvenc Marvel történeted:
Kénytelen vagyok előrebocsátani, számomra a Marvel inkább nosztalgia, mint egy „velem élő” történetfolyam...
-Thor Annual#10.: The God-Eater,  ('80)
-Avengers Annual#11.: Why Do The Avengers Battle to The Defenders? ('82)
-Old Man Logan  --hogy azért egy újabbat is írjak. Igaz, ez utóbbi erősen kiszámítható, de hát nem is az újító szelleméért kedveljük a Marvelt...

3 kedvenc Marvel történetfolyamod:
-„Jim Steranko's two big run”:Strange Tales: #150-168. és Nick Fury, Agent of SHIELD: #1-5.
-Infinity Gauntlet

3 kedvenc Marvel címed:
-Savage Sword of Conan (mára már Dark Horse)
-Epic Illustrated ('80)
-What If (vol.1)

3 kedvenc Dc történeted:
-Lovecraft Gn
-Green Lantern/Green Arrow: „...and Through Him Save A World”
-Superman: "For the man who has everything"

3 kedvenc Dc történetfolyamod:
Azt hiszem, igazándiból nagyképűség lenne ide bármit is beírnom, mert szinte semmit sem olvastam végig...

3 kedvenc Dc címed:
-Watchmen
-Green Lantern/Green Arrow ('83 reprint sorozat)
-Kamandi, Last Boy on Earth

3 egyéb amerikai cím, történet:
Calvin & Hobbes, Maus, Mike Diana: Superfly, Corben: Den II.: Nuvovum, és R. Crumb-tól szinte bármi...

3 kedvenc karakter:
Corto Maltese, Gaston Lagaffe, Kázmér (és Huba), Modesty Blaise, Valerian (és Laureline), Blueberry

3 kedvenc európai képregény:
-Moebius: Le Garage Hermetique, (ez a legemblematikusabb műve, de az alkotótól a '90-es évekig szinte minden zseniális volt)
-Druillet: Delirius (talán ez a kedvenc, de mindegyik Lone Sloane-történetet imádom..)
-G. Crepax: Valentina (igazándiból ez is egy hosszú történetfolyam, talán a '70-as évek vége, '80-as évek eleje a kedvenc
-Blacksad
-bármelyik Corto Maltese történet

3 kedvenc magyar képregény:
-Fazekas:Mindennap merénylet/ A titkok bolygója
-Zórád: Blood kapitány...
-Marabu: Dodók

3 kedvenc manga:
-Leiji Matsumoto: Galaxy Express 999,  Harlock Saga, Queen Emeraldas, stb. -az alkotó egész rendhagyó űropera univerzuma
-Go Nagai: Devilman -szintén bármelyik spin off és utódsorozattal együtt, pl. Devilman Lady, NeoDevilman, stb.
-Koike-Ikegami: Crying Freeman
-T. Maeda: Urotsukidoji

3 kedvenc könyv:
-Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
-Hermann Hesse: A pusztai farkas
-Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája
-Sven Delblanc: Primavera, és még nagyon sok...

3 kedvenc film:
-W. Wenders: Berlin felett az ég
-S. Leone: A jó, a rossz és a csúf
-T. Kitano: Tűzvirágok
-J. Jarmusch: A halott ember
-Beineix: Betty Blue, és még sokan mások...

Köszönjük szépen!

 

- Nicolas Cage         - Jenna Jameson

- Guy Ritchie           - Deepak Chopra

- Shekhar Kapur       - John Woo

Első részek (is) olvashatók egy szép kivitelű kiadói oldalon.

Egyik kedvenc könyvem az Útirajzok tőle. Nem bírtam ki, hogy ne másoljam le "ránézésre" a borítóképet. Megfiatalodott. Hozzám hűen torz a rajz, a kéz stb., mégis tetszik, hogy nem rontottam bele túlságosan, ahogy szoktam. Az enyém nem szivarozik, hanem mondana valamit. Talán ezt: "Fiacskám, ezerszer megmondtam, légy eredeti! Ne másolj!"

http://www.amazon.co.uk/reader/1560975342?_encoding=UTF8&ref_=sib_dp_pt#reader_1560975342

Egy kis olvasnivalót is tartalmaz a bemutató oldalaknál. Nagyon megfogott. Nem csak a rajzok minősége, hanem a szürrealizmusnak az az ága, aminek mondanivalója van (akár csak egy érzés, nem-megfogalmazott gondolat formájában, de akkor is mondanivaló - és többértelmű, épp azért, mert nem szavakba öntött- ahogy Magritte-t is látom.)

Who is "Jim"?

Jim Woodring was born in Los Angeles in 1952 and enjoyed a childhood made interesting by frequent hallucinations, apparitions, disembodied voices and other psychological malfunctions.

Despite the generally frightening nature of his delusions he learned to accept them as part of life and was accordingly a reasonably cheerful and good-natured lad.

Simon István (alias Luke) jó cserepartner, időnként odaadunk ezt-azt egymásnak. Nemrég megkaptam olvasásra a Pajtásokból kivágott gyűjteményét, szinte minden ott van, ami képregényre nevelt: Hercules és Sir Kán, a jetis sztori, első találkozásom Piffel és Szépalmásival, meg Krapulax-szal és kiváló robotjaival, a felejthetetlen delfinek, Bi és Fa, Okada pontpontpont.

Szinte minden képkocka ismerős. De most nem is ezért tettem ezt ide. A képregényfesztivál vendége volt Pran Kumar: http://lambiek.net/artists/p/pran.htm

A beszélgetésnél nem voltam ott, bár végig hallottam a fejem mögötti hangszóróból, figyelni nem tudtam, csak erre a jellegzetes akcentusra. Na nem is ezért tettem ezt ide, hanem mert mikor hazaértem, lapozgattam egy kicsit a Simon-kincseket, és feltűnt egy cikk, ami magyar-indiai kapcsolatról szólt a szocéra általam is megélt idején: akkor még természetes volt az országok közötti nem csak gazdasági, hanem kulturális kapcsolat is. Mondhatja bárki, hogy ez csak álca volt, de szerintem a gyerekek számára egy nagyon szép élmény lehetett. (A képre kattintva megjelenik olvasható változatban.)