heti5kepregeny

H

U

G

H

L

I

P

P

E

Végre! Sikerült úgy rajzolni, mint egy általános iskolás! :)

(Vagy nem? :)

Képzelek három fajtát:

- Az egyik bolt olyan lenne, mint most a Holdfény „bababolt” kategóriában, tehát kétszintes, csillogó-villogó. A nyálcsíkokat, melyek a betérő vendégek szájából ereszkednek alá, R2D2-s takarítógép szedné fel a csempéről, miközben füttyögne, sipákolna, lányok szoknyáját fellebbentené kis karocskájával. Üvegvitrinek, tükrök, minden azt sugallná: a jó képregény olyan, mint egy-egy jó parfüm, elegáns, divatos, sikkes.

- A másik bolt olyan lenne, mint a Végtelen történetben az antikvárium. Csöndes, hangulatos. Vevő mindig csak egy, aki véletlenül betéved. Beavatottság érzése lenne a levegőben: ez a bolt nekem teremtetett a képregény-nyomtatás óidejének leghajnalán. Az antik cuccok nem CGC-s dobozokban, hanem szabad levegőn porosodnának, a boltos pipázna a hátsó szobában, finom virginia cavendish illatában párolódnának a képregények, de csak nagyon enyhén, orrközelben lehetne ezt érezni, mint egy barokkos vízjelet.

- A harmadik bolt olyan lenne, mintha Stark Attila tervezte volna, mint egy fészek, egy ipar- és képzős galéria, kommuna vagy mint egy rajzos buli, állandó sürgés-forgás, tele kütyükkel, mütyükkel és persze pütyükkel, meg képregényekkel. Mérnének sört és a bolt mögött együtt cigiznének a nikotinfüggők, miközben Harvey Pekart elemeznek.

Ehelyett:

- Volt egy szép bolt, ami többek között azért baj, hogy megszűnt, mert ott dolgozott a legcsinosabb képregény-boltos, a Nóri.

- Van egy másik bolt, az Oktogonon, a Trillian. Nemrég költözött ki az RC-ből, ami – ezek szerint – nem volt olyan pezsgő, mint az azonos nevű kóla, elment ezért az Oktogonra.  Jó kis bolt lett, érdemes volt váltani. Ugyan nem proligyerekek (mint én) penészes pénztárcájának való továbbra se, de ezt senki nem mondta eddig. Mutatóba veszek már csak néha-néha ezt-azt.  

Belülről mutatós, sokat nem nőtt, de mégis nagyobb, friss, ide szabott bútorokkal, a megszokott csilli-villi, extrahácé, szpesl-edisn, arcbuk dolgok mellett a havi lapok, szépen elhelyezve.  Balázs boltos a legjobb választás volt a rabszolgapiacon (mivel van humora, tudom, hogy nem sértődik meg, ha netalántán idetéved és elolvassa), kedves, előzékeny, van szakértelme, azt sugallja, sugározza, hogy jó neki ott, és jó annak is, aki betéved. Mindenkivel ugyanúgy bánik, nincs számára kivételezett, és ez jól esik a vékony pénztárcájúaknak, vagy a félénkeknek is. A másik boltos, Grifter – aki olyan, amilyen, nehéz úgy írni róla, hogy dicséretnek hangozzon. De mivel ezt ő is tudja – és „hirdeti” magáról - azaz ironikusan eljátszik vele - (hogy bizonyos szempontból Balázs ellentéte - finoman), ő se hiszem, hogy zokon veszi, ha ezt most leírom. Egyben jó: nagyon átlátja a képregényes dolgokat, a magyar helyzetet, megfontolandó (szimbolikus és epés) megjegyzései legtöbbször találók, igazak.

Amit a bolt legnagyobb hangulatának tartok, az téli délutánokon/estéken lesz látható: a kis sarokbolt üvegén kiáradó fény nagyon hangulatossá fogja tenni a környezetet, vonzó lesz, mint muslicának a lámpafény.

- Van egy másik bolt, most költözött az is, nem is messze: Király utca 38-ba. Ez a Komikon.  Választéka antikvárban és magyarban a Trilliannál jobb, berendezése esetlegesebb (IKEA – nem személyesen szabott). Hangulatáról ez ugrik be: a legjobb lehet kiülni a bolt lépcsőjére, kávéval (nem iszom, csak a hangulat miatt írom), cigivel (nem dohányzom), felnézni néha a graphic novelből vagy JLA-ből, megbámulni egy-egy elsuhanó női alakot, majd visszabújni a kötetbe/füzetbe. Ezt csinálni sokáig. A bolt előző helye, a Holdfény pincéje engem nem zavart, bolt volt az is, de aki ott dolgozott, annak nem lehetett jó napi 8 órában a levegőtlen, hűvös, vibráló neonfényes helyen ülni, az biztos.

A Király utca jó helyszín, tarka-barka, Csacso szerint minden második csaj jó az utcában, a bolt is kellemes, kissé szűk, de már igen-igen hasonlít egy boltra, sőt olyan, mint egy bolt. Még némi dekor, kintre molinó vagy cégér (egy életnagyságú Pókember-szobor kéne, ahogy ott van a falon), és kész.

A boltos, Szabolcs szakértelmét ugyancsak nehéz vitatni, nagy gyűjtő is, ismer mindenkit, akit lehet.  Sokszor látszik, hogy elfoglalt, papírjaiba, számításaiba merülve fogad, kedvesen rám néz, elmosolyodik, és mond valami vicceset.  Árak: jók.

- Van még egy bolt, de nem írom le a nevét, mert nem tudom, mennyire működik boltként. Egy családi házban van, egy lapos, végtelen utcában. Mire emlékeztet? Gyerekkori menedékre. Mivel a magánélet és a bolt (saját gyűjtemény kiárusítása) összekeveredik, a személyes holmik halma mögött háttér a rengeteg képregény, komikoktól roskadozó polcok, szekrények. Legszívesebben elküldenék mindenkit, hagyjatok egyedül, menjetek most, hadd üljek le az egyik fotelbe olvasni. Olyan, mintha egy havernál lennél, akinek kincsekkel van tele az összes polca, és bárhova nyúlsz, nem akadhat a kezedbe érdektelen dolog, mert az ott található cuccok kilencvenkilenc százaléka úgysincs meg. Egyébként – ha mások is vannak ott -  kicsit zsúfolt a hely. Árai vegyesek, van, amit ki lehet fogni, de nagyon sok dolog nekem már megfizethetetlen. Lássuk be: a képregény luxus. (A képen főleg videojátékok vannak, de ez nem is az említett hely - legfeljebb hangulatában.)

- És van még egy, ahol vásárolok néha, ez egy multicég információs pultja előtti hely, ahová Lipka érkezik néha a magasból, lifttel. De ez már tényleg nem bolt. Lipka árai a legjobbak mind közül, ha bízik benned.

Bár az MKSZ-nek (Magyar Képregény Szövetség) nem hiszem, hogy egyhamar tagja leszek, ez nem is érdekel senkit. Nem is fontos. (Ezért ezzel kezdted, mi, nagyokos?) Fontos, hogy marketing-áttörést hajtott végre a szövetség (nagybetűvel: a Szövetség nekem a League of Extaordinary Gentlement jelenti, és ez nem az a társaság :), átszakítottak egy célszalagot, tettek egy lépést céljuk felé: elhitetni az emberekkel, hogy Magyarországon több, mint pár ezer ember olvas képregényt, elhitetni azért, hogy a többi ember is kíváncsi legyen a képregényre, meg az emberekre, akik kíváncsiak a képregényre. Kicsit negatívan hangzik, meg lehet ezt fogalmazni szebben is, a cél  a képregény népszerűsítése, mert hogy az jó, szórakoztat, tanít, örömöt szerez; a képregény, mint sajátos művészeti ág elismertetése (erről senki nem nyithat vitát, aki olvasott már igazi képregényt), a képregény felmutatása a nagyközönségnek.

Az Est az Exit beolvadása óta, azaz nem is olyan régtől az egyetlen nagy volumenű programajánló magazin. Mivel a különszám példányszáma 10.000, ebből lejön mondjuk ezer, ami ide-oda elmegy, ha egy gyűjtőrácsba kerül ötven példány, akkor is majd kétszáz helyen lesz jelen a képregényes ajánló. De mindegy. Több száz helyről beszélünk. Forgalmas, szép szóval frekventált helyekről, plázákról, kocsmákról, inzétményekről, mozikról. Ha elkel mind, több, mint tízezer ember értesül arról, hogy május 22-én képregényfesztivál lesz a Gödörben. Ez olyan húzás, amihez csak gratulálni lehet.

Tavaly még Képregény Info volt, ami nekünk, akik amúgy is évek óta törzsfesztiválrajárók vagyunk, talán jobban szívünkhöz nőtt, mert több képregény volt benne, mert megszoktuk, hogy milyen jó kis offszet-cucc, nem kell rá vigyázni rá, mert úgyis gyűrött lesz a végére (bár van köztünk persze, aki rögtön a pultnál óvatosan merev mappába helyezte, ahogy a többi kordokumentumot, képregényt, szórólapot). Több volt benne az információ, a megjelenésekről, újdonságokról biztosan, és a nagyobb felületen jobban eloszlottak a reklámok, meg hát a fekete-fehér olyan a színeshez képest, mint Lugosi Béla meg Tom Cruise. A terjesztése alig több, mint minimális volt, néhány önkéntes vitte el kocsmákba, egyetemekre, ide-oda. Meg kellett kérdezni, ki lehet-e tenni. Ki lehetett, persze, de mindig maradt belőle, szerintem elég sok.

Ha kétséges is az eredmény (ki tudja az ajánlómagazin hatása mi lesz, kevesebb vendéget nehéz elképzelni, a Gödör megrohamozása eddig érdektelenek által viszont olyan hihetetlennek tűnik, hogy nem is merek belegondolni - az új rajongók kiszorítják a geekeket, akik félve menekülnek a számukra oly szokatlan tömeg elől a kijárat felé?), ez a lépés nagyon jó volt a fesztivál szervezőjétől, amely egyben a legnagyobb (egyetlen?) magyar képregény-népszerűsítéssel foglalkozó civil szervezet. (Még egyet remélek: ettől kinő a szűk Gödörből a fesztivál.)

2009. szeptember vége. Péntek van. Jó nap, rövidített. Munkába menet megnézem a kedvenc újságosbódémat, ahol egy olyan alak az árus, mint az Őrzőkben. Csak ő mindig itt élt, ehhez alkalmazkodott, kopott barna kalapja ősszel mindig a fején, arca egyszerű, mint egy sarki kocsma. Odasandítok. A bódé nap felőli oldalán a képregényfal, mint ilyenkor mindig. Odasüt a korai nap, a Semic uralta álomképre: Csodálatos Pókember, Rejtélyes X-men, Marvel Extra, Superman és Superman Ultra, Batman, és a Batman: Sötét Lovag Legendái, Detective Comics Extra, Vidám Dallamok, Muppet Show, Spawn, Fathom, Witchblade, Buffy, Prédikátor, még minden kapható egyszerre. A Pókember még mindig havonta jelenik meg, és két aktuális és egy klasszikus történetet közöl - több, mint tíz éve. Lassan itt az örszázadik szám, kíváncsi vagyok, Harza Tamás főszerkesztő milyen borítót és csomagolt ajándékot talál ki majd. Az Aliens és a Predator mellett a Transformers. Francia cuccok: A Kockás (kütyüvel) és a Klasszikus Kockás: Pifek és Vaillantok. Magyar sorozatok: a Rejtélyes Képregények, mely kéthavonta 80 oldalon közöl fekete-fehér horrort, krimit, sci-fit, westernt, kalandot, kung-fut, misztikust és fantasyt, kiváló borító - a borítót hagyományosan Fazekas Attila komponálja, a beltartalom a fiataloké. Fazekas lapjában, a Botondban új Perseus történet indul, Kiss Ferenc írja - azt mondják, jó fej. A Kockafejet is be kéne szerezni, Göndöcs és Fekete lapja tele van jósággal. Na meg itt a Körző is, meg a Véletlen Vonalak.

Lesz min rágódni munka alatt, mit vegyek majd meg. Leszoktam már arról, hogy közvetlenül a megjelenések után vásároljak. Annyi pénzem úgy sincs, hogy mindent megvegyek. Hát, a Pókembert feltétlenül meg kéne venni, egy-két szám maradt még csak ki, és úgyis megbánnám, ha nem. Az X-men is jó épp, kíváncsi vagyok, mi lesz San Fransiscóban velük. A Marvel Extrában az Új Bosszú Angyalait kihagynám, de a Hulk Bolygó nagyon tetszik. Ezen még gondolkozom. Superman: Új Kripton, és a John Byrne-éra folytatása: kár lenne kihagyni. De valahogy Szupi mindig a végére kerül a vásárlási listán. Hát, nem tudom. Superman Ultra - gyerekeknek való, nem kell. Batman. A Végső Krízis utáni történetek - mint eddig minden, kihagyhatalan, ahogy a Sötét Lovag Legendáiban most elkezdett, régi sztorik, a Gotham Lovagjai. Ajaj. Hát ezek kellenek. A DC Extra Krízist közöl, azon még gondlokozom. Aliens és Predator most nem, Muppet Show, Vidám dallamok - muszáj, Spawn felejtős. Kockások kellenek, Rejtélyes kell, Botondot meglátjuk, Kockafejet is meggondolom, Véletlen Vonalak is - kell egy kis underground. Többre nem futja.

És még itt a könyvesbolt. Kirakatának harmadában képregények. A La Linea Thorgal, Zsoldos, Moebius Örök, Francia Képek-kötetei mellett a Nova Képregénykiadótól Jodorowsky, Torony, Feistek, az Egyesült Magyar Képregénykiadótól magyar albumok dögivel. Tin Tin, Asterix a negyvenedik albumnál tart, Villám Vili a Pesti Könyvtől. A mangák: Akira, most jelent meg a Domu, megy a Nana, a Death Note, az Árnybíró, a Spirál második kötete Itótól, és még rengeteg dolog, kedvencem a macskanevelős sztori (meg a bélyeggyűjtős négyszázoldalas).

Lesz min gondolkodni. A buszon olvasok egy kis Ady-t.

Elhűlve (na, azért annyira nem) olvastam, hogy meghalt Árnyék. Ez a szereplő sose volt túl szimpatikus, mégis az X-men csapat alappillére volt a magyar megjelenések, magyar Semices X-menek idején, önmagát, istent kereső kék "démonmutáns." Szerettem, de mivel nem szerepelt annyira sokat, és legtöbbször saját útkeresése foglalta le, nem vágott hanyatt, hogy meghalt, mint amikor mondjuk Jane Grey. Vagy amikor Kitty eltávozott az űrbe az Astonishing X-men negyedik kötete végén - az fájdalmas volt. Aztán azt olvastam, hogy Bastion nevű "supervillain" ölte meg Kurt Wagnert (Árnyék), miközben az Hope-ot védte, aki az első új születésű mutáns mióta Wanda Maximoff helyrerázta a mutánskérdést (M-napok).

Érdekelt, ki ez a Bastion, megnéztem a wikit, és aztán megtaláltam. Utóljára a magyar kiadású X-men 7. számában találkoztam Nimród-Bastionnal, egy szuper számban, amit az Uncanny X-ment 17 évig egyfolytában író Chris Claremont és az akkor még egészen máshogy rajzoló Jonh Romita JR jegyeztek. Nagyon szerettem azt a számot, azt a korszakot, bár ha jól emlékszem, szerkesztési okok miatt kicsit ugráltak a sztorik között, de nem nagyon. Mindegy, imádtam, vártam. Azóta ezt a Bastiont (aki Nimrod - egy mutánsgyűlölő robot a jövőből, és egy nagyon fejlett másik korbéli Sentinel (Master Mold) misztikus keveréke), mivel nem követtem a magyar megszűnés óta igazán az X-ment, nem láttam, szóval 17 év telt el azóta, hogy találkoztunk.

Tegnap - miközben a Komikonba baktattam - benéztem a Sirály sörözőbe, ahol van egy antikvárium is (Király utca közepe). Találtam egy képregényt, egy összefoglaló számot, melyben Machine Man, Kábel és Bastion küzdenek egymással, és legalább tíz másik számra utalnak benne (pont amikre a wikipedián). Nem is tudtam róla, de pont ezt kerestem.

Cím: Machine Man/Bastion Annual '98.

Szerző: Higgins/Bollers

Rajzoló: Egeland

Kiadó: Marvel

Megjelenés éve: 1998.

Eredeti ár: 3 USD

Formátum: füzet

A Free Comic Book Day 2002 óta működik. Minden év május 1-jén az USA-ban, és szerte a világ viszonteladóinál sok képregényt adnak ingyen. Egyes kiadványok kifejezetten erre az alkalomra jönnek ki (sokszor aktuális képregényfilm-blockbusterhez igazítva a megjelenést), egyes árusok pedig elfekvő készleteikből kiszórják a soha-a-büdös-életbe-nem-fogja-megvenni-senki-ezt-a-*** képregényeket. Érdekesség, hogy az árusok maguk nem ingyen kapják a portékát, a wikipedia szerint 12-50 centet fizetnek azért, hogy ingyen továbbadhassák őket. Az egésznek az a célja, hogy minél többen olvassanak (vegyenek) képregényt.

Azt írja még a cikk, amiből másolok, hogy az első hat évben 2000 viszonteladó 30 országban több, mint 12 millió FCBD-s kiadványt adott oda (vagy süllyesztett el saját használatra szalonnasütéshez).

És még: 2010 május 8-án, azaz négy nap múlva a németek is elindítják saját "mozgalmukat", a szépen csengő Gratis Comic Tag-ot.

Hazánkban elsősorban a Trillian képregénybolt kedveskedik minden májusban előfizetőinek és a betérő vendégeknek ilyen kiadványokkal, jómagam míg előfizető voltam, dúskáltam ezekben a kiadványokban. Másnál nem találkoztam ezzel a barátságos kezdeményezéssel.

Spojler eleje

In Fall of the Hulks: Alpha, it is revealed that MODOK was a part of the Intelligencia, a loose-knit cabal of scientists that included the The Leader, Doctor Doom, Mad Thinker, Wizard, Egghead, and the Red Ghost, which gathered the knowledge that MODOK eventually used to create the Red Hulk.[16] In Fall of the Hulks: Gamma, Red Hulk fights and kills General Ross, apparently at the behest of Bruce Banner, with whom he has formed an alliance.

Spojler vége.

Imádom Peter Sellerst. A Rózsaszín Párduccal szerelmesedtem bele, komolyabb filmekben is nagyon jó, de komikusként/szatír(ikus)ként volt a legjobb. Closeau mindig ő marad, nem is tudom, hogy miért nem inkább alkalmaztak egy zombie-varázslatot, mikor újraforgatták a filmet, és támasztották fel Sellerst, jobb lett volna (gondolom, mert esélyt se adtam neki), mint Steve Martin. Akit ugyancsak kedvelek, de nem színészi munkája, hanem kisugárzása miatt.

Sellers az itt látható borítóról jutott eszembe, Kato-ról, akit ugyebár Bruce Lee is alakított, Green Hornet társáról. Ennek a katakternek semmi köze "az én Katomhoz", akit viszont Burt Kwouk játszott el, hét alkalommal - a Rózsaszín Párduccal összefüggésben. Az ő nevének írásmódja változott, előbb Kato volt, majd Cato Fong.

"A kínaiak átálltak másra..."

ludasmatyikarikaturistai/