A tavalyi alfabétadíjas páros újra remek munkát végzett. Ha tartják-fokozzák ezt a tempót, azzal nagyon jól jár a magyar képregényes szcéna. (Még 1-2 évig elég lesz gyakorlásnak az évi 22 oldal, de aztán valami nagyobb horderejű dolog is kell majd.) Tavaly ők voltak a kedvenceim, a Stroboscopa világszínvonalú kiadvány – szerintem. A Bábel verme méltó utódja az első nagy műnek. Mitől is? A történet kiváló. A szereplők a magyar képregénytörténet leginkább hiteles párbeszédeit adják elő, SEHOL nem lóg ki a lóláb, ez már szépirodalom – és ezt komolyan gondolom. A jellemek is élnek, a piti, kisstílű, ösztön-lények éppúgy, mint ez a szőke Charles Bronson, meg a verekedős legjobb-barát. Mély ember- és nagy életismeretről tanúskodik a kiadvány, ráadásul pár oldalon kifejti azt, amihez másnak kötetek kellenek. A rajz is teljesen passzol a sztorihoz, és most nem bántam, hogy színes, pedig a fekete-fehéret jobban szeretem, de ez így jó, ahogy van. A történet szövése is fain, jelen és múlt váltakozik, hogy ne unatkozzunk olvasás közben. Hát nem is.
Kontra
Miért blöfföltök, srácok? Miért kell az öröklétbe hajló ágakon megjelenni az elmúlás penészvirágainak? Ide illik ez a mondat? Szerintem nem, ahogy a Bábel vermébe se illenek bizonyos dolgok. Például, hogy bele lehessen/kelljen magyarázni dolgokat. Az utolsó kép vajon tudatosan született? Prométeusz ő, ki lehozta a villanyt az égből, s új paradigmát állított, majd egy keselyűkutya csipkedi? A kezét? De hát meghalt. Vagy nem? Rémálmokba bogarat meg Ctulhu-lényt tenni könnyű megoldás, ez számomra blöff, mint álomjelenetben a törpe... A Stroboscopánál még nem engedtétek ezt meg magatoknak, és most se kellett volna, mert ennél sokkal többet ér a munkátok.
Cím: Bábel verme
Szerző: Kemenes Iván és Varga Péter
Rajzoló: Kemenes Iván
Kiadó: ROHAM
Megjelenés éve: 2009
Eredeti ár: 790,- Ft
Formátum: B5 körül, füzet
