Valamit nagyon sajnálok. A gyerekkor eltűnését. Sokszor eszembe jut Pilinszkytől az, hogy „A tapasztalat mint Kronosz // fölfalja fiait” Szóval, hogy minél több dolgot megismerünk, annál több élményünk van, de annál több dolgot el is veszítünk, a sejtelmes, ismeretlen dolgokat, a beleképzelés lehetőségét. Amikor először megláttam a Fantom első számát magyarul, az a pillanat örökre belémégett. Máig emlékszem, hogy 20 évvel ezelőtt ott állok az újságos előtt, és ledöbbenve nézek, a szám kiszárad, a térdem remegni kezd, és nem tudom, hová legyek azzal a különleges érzéssel, ami elönt. Egy maszkos szuperhős-képregény magyarul! Azelőtt csak négy ilyen volt a kezemben. Az egyik Halmi Peti nagyalakú, skandináv albuma, melyből csak Pókember volt ismerős, így utólag még Csillagrókára emlékszem, és hogy valami kozmikus sztori volt. De nagyon irigyeltem Petit ezért. Ha tudtam volna, hogy 26 évesen aranylövés miatt meghal Pesten egy telefonfülkében… De ehhez semmi köze nem volt a képregénynek. A másik unokatesóm, Mándli Gergő Miss Hulkja volt, amiben egy mocsárban járt a zöld hölgy, és így utólag tudom, hogy a Swamp Thing Marveles változata, Man-Thing, Mocsárlény volt a másik szereplő. Na, őt is irigyeltem. A harmadik az egy Batman-Superman képregény volt. Napköziben valamiért felmentünk Macsinka tanárnőhöz – na, nem csak én, hanem az egész napközi, valamit otthon felejtett vagy nem tudom, miért, és bekukucskálván a fia szobájának egy függönyös szekrényébe, ott láttam egy nagy halom külföldi képregényt. Belelapoztam az egyikbe, de sajnos le kellett tennem, mert jött a tanárnéni. Később magyarul is megjelent a sztori, melyben Batman és Superman egy vámpír csajt üldöznek, de akkor, ott megint nagyon dobogott a szívem. Aztán a negyedik, már magyarul megjelent szuperhős történet akkori – és tán utolsó kedvenc magazinomban, az Alfa különszámban jelent meg. Na, abban aztán sok-sok szuperhős szerepelt. Fáklya, Amerika Kapitány, Hulk kisasszony, Pókember, és kis képeken, a Monolit legyőzését követően akkor még egy csomó ismeretlen hős, - Wonder Man és mások. Valahogy mindig az ismeretlen hősök vonzottak leginkább, akikről a legkevesebbet tudtam, és akkor még mindegyikükről nagyon keveset tudtam. Az volt az Aranykor!
A Fantom hátán rajta volt, hogy nemsoká megjelenik a Pókember, úgyhogy az már nem ütött annyira szíven, de azért nagyon nagy élmény volt azt is meglátni. Leginkább az az oldal tetszett, ahol Pókember ellenségei vannak egy keretben, próbáltam kitalálni, ki mit tudhat, neve vagy a kinézete alapján. Aztán valahova eltűnt az a szám, aztán elkértem Ludányi Csabitól – mint oly sok mindent, ígérem, Csabi, még visszakapsz (szinte) mindent, aztán az is eltűnt, aztán pár éve vettem meg megint egy ezresért elég jó állapotban a Munkásotthon utcai börzén, jobban, mint az enyém volt. Szóval igazi mérföldkő, bár nem köt hozzá olyan erős emlék, mint a Fantom első számához vagy ezekhez a soha-meg-nem-szerzett Halmi Peti vagy unokatesóm-féle képregényekhez (van még egy, ami annyira ködös, hogy azt már le se írom egyelőre), de azért már nagyon ragaszkodom hozzá, és nagyon örülök neki, hogy megszereztem ismét.
Cím: A csodálatos Pókember 1. szám
Szerző: Bill Mantlo
Rajzoló: Sal Buscema, Mike Esposito, Ross Andru
Kiadó: Marvel /Semic Interprint
Megjelenés éve: 1989.
Eredeti ár: 38 Ft,-
Formátum: B6 füzet
Adatlap forrása: http://db.kepregeny.net
