heti5kepregeny

Ez a bejegyzés a kilencvenhetedik itt a blogon. Mivel snassz volna, ha a századikhoz kötném a nyereményjátékot, ezért itt "hirdetem" meg ezt.

Cím: Képregény anekdota pályázat

Egy kis magyarázat: Az anekdota (görög 'kiadatlan') rövid, csattanós, tréfás, humoros történet, mely többnyire egyes közismert személyek vagy történelmi események mulatságos jellemzését nyújtja. Mai napig terjed szóbeli úton, s innen származik elnevezése is: eredetileg írásban ki nem adható történeteket jelentett. Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Anekdota.htm

Olyan képregényes emberekhez köthető anekdotákat szeretnék, melyek főleg magyar voantkozásúak. Kezdődhetne így: Amikor Zórád Ernő bácsi... Vagy így: Cserkuti Dávid 1994-ben még... Esetleg: Chéret bekopogott az ajtón...

Az első tíz olyan pályázat, írásmű, mely érdekes, megjelenik itt, a blogon (ha lesz egyáltalán annyi - sőt). Az elkövetők pedig kapnak valamit... Ha el nem szaladnak. Még nem tudom mit, valószínűleg franciakrémest, melyet letétbe helyezek majd valahol, vagy egy KKK-n átadok szeretettel.

Az az ötletem támadt, hogy a képregény népszerűsítésére, és főleg a 6. Magyar Képregényfesztivál reklámozására elhagyok április 21-től május 21-ig kétnaponta 1 képregényt. (Ennyi belefér.) Valószínűleg Budapesten leszek közben, lehet, hogy Egerben is egy kicsit. Hely van bőven a világban, itt-ott leteszek a gyűjteményből egy-egy újságot, füzetet (könyvet azért nem - na, majd meglátjuk).

A képregényekben hagyok egy cetlit, melyen az lesz, hogy 6. Magyar Képregényfesztivál, hogy helyszín, Gödör, és még a Képregény Karika-túrát is reklámozom majd valahogy.

Mit szóltok?

És még beilleszteni is sikerült ügyesen. Klikk ide, klikk oda, el lehet szórakozni vele pár percig.

Nagy szerelmem volt annak idején a "játékterem". Ez még egész más jelentéssel bírt, mint most, akkor még nem a nyerőgépek, hanem játéktermi konzolok és flipperek voltak ezeken a helyeken. Nyolcadiktól középsuli másodikig tartott ez az időszak, SEGA, Capcom és egyéb gépekkel játszottunk délutántól estig. A Double Dragon 1-2-3-at játszottam végig, a New Zealand sztorit és lehetne sorolni mit szerettem még.

Aztán jött a PC, és pár év múlva már csak a NeoGeo és MAME-emulátorok nyújtották azt az élményt, amit a 8-bit annak idején.

Ez a poszt azért született, hogy a szerző engedélyével belinkelhessem ezt az érdekes cikket, mely a flipperek és a képregények kapcsolatáról szól.

Katt.

Kaptam a könyvtárosnőtől egy tucat Pif-et. Előzményként - egyszer segítettem egy előadáshoz beállítani a projektort - az Elsevier könyvtári rendszertől beszélt egy nőalak, ekkor egy textil szatyrot kaptam jutalmul, melyen a következő vicces felirat van:

Never underestimate the importance of a librarian.

Ezekután nem volt meglepő, hogy hobbimról hallva előkeresett pár képregényt a lépcső alól. Nekem a Kockás a Pif, ahogy a Balaton a Riviéra, gyerekkoromban és később csak néhány szám volt meg, szüleim előnyben részesítették a magyar nyelvű olvasnivalót, így csak ha valami nagyon frankó játék volt benne, akkor könyörögtem ki magamnak (ez nagyon ritka volt ilyen vonatkozásban). Nincs is, csak pár gyűrött szám a nyolcvanas és a kilencvenes évekből. Apa annak idején nagy Vaillant-rajongó volt, nosztalgiával emlékszik az akkori időkre, de már nem tud azonosulni a képregénnyel ezen kívül. Szóval kaptam egy csomó Pif-et, a hetvenes évekből valókat, tele szebbnél szebb dolgokkal.

Kedvenc "kishősöm" Pifu volt, Piftől meg kedvenc mozdulatom az itt látható oldalon az első panelen, amit Pif csinál: meglepődik. Ez a mozdulat, mely annyira különös - a figura a levegőben, farka égnek áll, végül is olyan, mintha négy lábon állna, csal el van fordítva olyan negyven fokkal. Ez a képtelen mozdulat, ahogy a világon nem lepődik meg senki Roger Mas hősein kívül, ez a kedvencem mind közül. Nem sikerült igazán jó képet találni, a "beidézett" képen Pif keze a szokásosnál kissé hátrébb van, vannak olyan képek, melyek jobban kifejezik, amiről beszélek (otthon).

Gyönyörű lett a tördelés, beszúrok még egy képet, ettől a figurától mindig felvidulok, óriási találmány ez a kedves, aranyos lény.

Köszönöm, könyvtárosnő!

Egy nagy Kék Villám sújt a Földre. Nagyon nagy. Az emberek ettől egytizenkettedükre zsugorodnak, míg a világ többi része ugyanakkora marad, mint eddig. Röviden ennyi a bevezetője az In the Small című, keménykötetes képregénynek. Még nem olvastam, ez is Tomitól jött. A borítón tervezett film végül úgy látom, nem készült el. Az imdb-n ennyi van ilyen címmel: http://www.imdb.com/title/tt1078900/

Csak eszembe jutott róla a Kockás 5. száma, a Vigyázz, jön a macska! című történet. Míg az In the Smallnál hülyébb ötletet ritkán hallani, a Vigyázz, jön a macsek teljesen befogadható volt. Itt meg gondolom azon múlik majd a dolog, lesz-e, és mi lesz a mondanivalója a sztorinak.

A rajz kiváló egyébként, ebben nem kezdő Hague, most nincs itt a kötet, de a borítórajzhoz hasonló kidolgozású a képregény.

Ez a kép Alice-hoz készült.

Ez egy aranyos mackó.

Ez pedig részlet a Babóból.

Cím: In the Small

Szerző: Michael Hague

Rajzoló: ez is

Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers

Megjelenés éve: 2008.

Eredeti ár: 20 USD

Formátum: normál

És megint kaptam tőle képregényt (is)! Ezúttal olyan undergroundos csomaggal jött, melyek közül még egyet se olvastam, viszont felposztolom őket azon frissiben.

Az első, a 24 órás képregényrajzolás kitalálójához kötődik. Erről - és a magyar megvalósulásról ezen a linken olvasható egy rövid bejegyzés. A kötet pedig, mely Tamás feneketlen bőröndjéből került elő, hogy Anglia után Rákoscsabán érje újra napfény, egy válogatás. Érdekessége, hogy tartalmazza Scott McCloud eredeti, első alkotását, az illusztrációt ebből választottam. A többi érdekességet pedig akkor fogom tudni felvillantani, ha elolvastam a kötetet. Első átlapozás alapján szép, egységes anyagok tárháza.

Cím: 24 Hour Comics - All Stars

Szerzők: Scott McCloud, Paul Smith, John Peters, Tom Hart, Tone Rodriguez, Chris Eliopoulos, David Chelsea, Sean McKeever

Rajzoló: ezek is ők

Kiadó: About Comics (kanadaiak)

Megjelenés éve: 2005.

Eredeti ár: 13 USD

Formátum: manga méret

A hetvenes évek USA-járól keresgettem akármit is, mikor ezt találtam. A plázák/mallok világa már virágzott a tengerentúlon, és bár hazánkban annakidején mi is találkohattunk itt-ott egy-egy hupikék törpikével vagy a Semic-felbérelte Batmannal, Pókemberrel, úgy tűnik, ez ott jellemző lehetett. (Én sose találkoztam velük, Egerbe ritkábban jöttek a Kandi-lapok szereplői.)

A második bejegyzésben szó esik a MEGO cégről, mely játékokat gyártott. Nem ismertem őket. De azt hiszem, érdemes megismerni ezt a kompániát.

A képeket ez utóbbi oldalról vettem át.

Mióta vártam ezt! Hogy ugyanannyira tessen egy új kötet, mint a második! És megadatott. A hetedik kötet megint annyit adott, hogy ha most kedvenc képregényre gondolok, ő jár a fejemben: Usagi. Nem ismertem a figurát régen. Jakics Gergő játszott vele C64-en, én nem. Mondjuk nem is volt C64-ünk, hanem ZX Spectrum 48k-nk, de azon se volt meg ez a játék.

(A Golgo13-ra cseréltem ezt a 8. kötetet most a börzén: egy lélektelen bérgyilkosért kaptam egy bushido-val felvértezett rónint.)

Nem ismertem se Usagit, se a papáját, Stan Sakait, de az első kötet már nagyon tetszett. Külcsín: szép borító, kedves oldalszám (180-200 körül minden kötet), korrekt ár, olyan egyéni „alkat”, felenagy kiadás.  Nem tudom mire számítottam, kicsit ilyenebbre-e vagy esetleg kicsikét olyanabbra, de rögtön beleszerettem. A belcsínbe is: a fordítás is nagyon élvezetes számomra, úgy tűnik, ha valamit eleve jól írtak meg, azt nehéz „elfordítani”  A szereplők állati figurák, de nem olyan szomorúak és részletesek, mint a Maus-ban (erőltetett párhuzam), ez a sztori leginkább a gyermeki lelket mozgatja meg, Usagi kikezdhetetlen tisztességével, azzal a megfogalmazhatatlan nyugodt erővel, ami olyan ismerős a gyerekkor hőseiben. Humor, nyugalom és valami elemi komolytalanság is ott bujkál ezekben a vonalakban, figurákban, szövegekben, kötetekben. Megnyugtató, hogy létezel, Usagi!

Cím: Usagi Yojimbo 1-8

Szerző: Stan Sakai

Rajzoló: Stan Saka

Kiadó: Vad Virágok

Megjelenés éve: 2006-tól folyamatos

Eredeti ár: 1500-2000 körül

Formátum: B5 körül

Innen.

Miután a Titkár úr így megelőzőtt, nem nagyon van mit írnom Szekfű Sanyáról. Mert tetszik a cikk, alapos, és nagyon egyetértek vele. Kivéve egy dolgot: "Pedig úgy kell a hazai képregénykultúrának egy ilyen ikon, egy folytatásos, könnyen fogyasztható humoros/kalandos kommersz, mégis igényes sorozat, mint egy falat kenyér. Nem Szekfű Sanya lesz a legnagyobb magyar szuperhős. De vajon ki? És mikor?" Azzal nem értek egyet, hogy nem Szekfű Sanya lesz a legnagyobb magyar szuperhős. A jövő még nem történt meg (vagy nem tudunk róla). Bár biztos félreértek valamit megint :)

Ha én gazdálkodnék a Képes Kiadó vagyonával, biztos lépnék ezügyben.

Cím: Szekfű Sanya, a puszták réme

Szerző: Kiss Ferenc

Rajzoló: Fujkin István, Rusz Lívia, Podmaniczky Ferenc

Kiadó: Képes Kiadó

Megjelenés éve: 2009.

Eredeti ár: 1200,- HUF

Formátum: B5 és A4 között?

Legalább reklámozhatom kedvenc gamer-oldalamat, a hardwired.hu-t.

http://3dvision-blog.com/batman-arkham-asylum-goty-edition-with-trioviz-3d/

Mert onnan vettem a hírecskét.

A tavalyi év igazán nagy durranása sajnos elkerülte az illetékesek figyelmét. A Simon István által készített, és a Buborékpukkasztóban publikált mű ott motoszkált a fejemben, mikor a 2009-es legeket írtam össze, de végül csak motosz maradt. Szerencsére jól telefalta magát, megnőtt, Motosz lett belőle, és előtört a kisagyi ketrecéből.

Simon úr volt olyan kedves, és - ahogy a BMX-kölyök esetén - most is megbízott bennem. Így elkértem tőle ezt a profi képregényt, és elsőként digitális formában itt olvasható az Alfalfa-díjas mű, melyet Kovács felügyelő is patronál.

Köszönet Simon úrnak és Kovács felügyelőnek! Jó szórakozást nektek!

Ildi és Gergő nagy vacsorát adtak a hétvégén. Lassan a könyvespolchoz somfordáltam, miközben a többiek már elaléltak a pompás étkektől. Míg ők ínyükön érezték a közösen készített étel ízörömét, lekölcsönöztem néhány kötetet a polcról. Ugyan épp az egyik utolsó bejegyzés a kölcsönzéssel kapcsolatos ellenérzéseimről szólt, ez mégsem ellentmondás, Ildi tudja, hogy visszakapja a képregényeket, mert visszakéri őket. És tudja, hol talál meg.

Nem szeretem a horrort. Filmen. Eleget láttam belőle, és a hangulatos fajta – mint a Dark Water eredeti japán változata – tetszik is: sötét mese a felelősségről, a lakótelep homályos bája adtak hangulatot rendesen. Mégis azt hiszem, hogy a horrorok nagy része semmire se jó azon kívül, hogy az idegrendszeremet vegzálják. Képregényt olvasva más az érzetem, nem taszít annyira, a médium sajátossága, hogy nem olyan életszerű, mint a film. Ildi polca horrormangákkal (és Enki Bilalokkal) viselős, úgyhogy választottam is – újraolvasásra Junji Ito-tól a Gyo-t, előszörire a Lullabies from Hell-t.

Rögtön az első történet nagyon megfogott.  A második oldalnál olyan kacagási láz jött rám, amilyen már régen volt. Annakidején a magyarul megjelent Élni teljesen hidegen hagyott, Takahasi Cutomu műve számomra – talán a filmes „előképzettség” miatt lapos volt, amire csak azért emlékszem, mert olyan ritka magyarul ez a zsáner. Hadeshi Hino teljesen másfajta horrort művel. Képregény a legjobb fajtából. Szépirodalom. Csak szavakkal vagy filmen nem működne ilyen szépen, kellenek Hino kissé az amerikai underground képregényekre emlékeztető képei is. Szépirodalom annyira, mint Örkény István, végletekig karikírozott irrealitás a realitásban.

Itt van egy pár oldal belőle.

Cím: Lullabies from Hell (kölcsön kaptam)

Szerző: Hadeshi Hino

Rajzoló: ez is ő

Kiadó: Dark Horse

Megjelenés éve: 2006.

Eredeti ár: 12 dollár és 95 cent

Formátum: 18.5 x 13 x 2 cm

Sokáig ismét nem olvastam adaptációs képregényt. Mivel a régiek (Cs. Horváth) közül azokat, melyeket újra kiadtak füzetben, albumban stb. már elolvastam, a nem-újrakiadottakat pedig nem kutattam fel , sok-sok műről lemaradtam, de ezeket nem nagyon bánom, Cs. Horváthot egyre nehezebben olvastam egyébként is – a sok-sok szöveg miatt.

Nemrég azonban hozzájutottam jópár kölcsön-Füleshez, Füles évkönyvhöz és Extra Fülesbagolyhoz, és itt olvastam Kiss Ferenc adaptációit. És nagyon élveztem őket. Egészen más hozzáállást képviselnek ezek a munkák, mint amit megszoktam adaptáció alatt.

Természetesen mindent a legjobb a maga médiumán befogadni (sokan azt mondják, eredeti nyelven – de én csak angolul tudok még olvasni, s komoly irodalmat nem is), erre az egyik legjobb képregényes példa számomra a Ray Bradbury novelláinak képregényes feldolgozása. Az eredetihez képest olyan, mint a Holdhoz képest a Hold árnyéka. Semmiféle közös hangulat nincs bennük, az a jellemző mézesmázos, de isteni bredböriség, mely oly komoly nyomot hagyott bennem kamaszként sehol nincs a lapokon. Pedig neves művészek készítették. Mégsem nem hogy az igazi, de őszintén? Talmi holmi.

A Fülesekre visszatérve, jelentősen nehezíti az olvasást, hogy 4 oldal elolvasása után elő kell venni a következő lapszámot, odalapozni a következő „részhez”, aztán így tovább mondjuk tizenhatszor vagy tizennyolcszor. Amit mégis nagyon élveztem, az a Don Quijote volt, és még egy rövidebb, amit nagyon, nagykedvenc íróm, Mark Twain Az egymillió fontos bankjegye. Az a fajta szöveghalmaz, ami a cséhorváti adaptációt jellemezte, teljesen hiányzik. A művek az eredetiek olvasása nélkül összeállnak kerek egésszé. A rajzok jók, illenek az egyes feldolgozásokhoz.

Maradok annál, hogy mindent eredetiben jobb fogyasztani, mégis sajnálom, hogy ezek a szórakoztatóan képregényre átírt művek nem jelennek meg egyben, szép új kötetekben. Van adaptációs képregény Magyarországon továbbra is (tudom, hogy nehezen nyílik ki a szemem, és Kiss Ferenc már évtizedekkel ezelőtt átvette a stafétabotot – egy újszülöttnek minden komikúj), jó értelemben vett szöveghonosítás, képregényesítés, és ismét csak egy emberhez köthető, mint az idők hajnalán. Most modernebb, jobb, megfelel a kényesebb igényeknek is - Kiss Ferenc írja őket.

A fenti kép eredetije a kepregeny.net-en van.