HTML

heti5kepregeny

Teljesen személyes benyomások képregényekről, hátha előbb-utóbb összeáll az a fránya katalógus... + Gabi javaslatára kiírom, hogy egyéb képregényes dolgok is vannak már itt.

Friss topikok

  • -Szűcs Gyula-: Még mindig ez a világ legviccesebb képregénykritikája! :D (2016.12.15. 18:29) Szűcs Gyula – Budai Dénes: Cafe Postnuclear (2015)
  • NickelADeón: @woeisme815: Frissül, csak ritkán :) (2015.01.14. 10:48) Ma kaptam...
  • m.o.z.s.o.: most látom, hogy idézted a blogomat! köszönöm, és remélem, olvasóidnak is tetszett az ajánló és a ... (2014.02.16. 00:02) Mostanában nézendő...
  • woeisme815: Ritka ma az olyan blog, ahol nem cserélik le a mondatban egy-egy szép magyar szavunkat angolra. Ör... (2014.02.03. 20:35) Bolhás leszel...
  • Bayer Antal: Hát ez valóban nagyon szép fogás, és igen, érdekli a Képregénymúzeum blogot. :) Amennyire utána t... (2014.01.15. 11:15) 1936-ból a bolhapiacon

Linkblog

Hétköznapi abszurditás

2012.11.28. 14:21 NickelADeón

Vannak olyan könyvek, képregények, melyek csak 1-1 apró dologban változtatnak azon a valóságon, melyet legtöbben egyformának (bizonyos intervallumban) ismerünk.

Nagyon szerettem például Eric Knight Sam Small-ját, ahol egy átlagos, puhos yorkshire-i tud repülni, miután egy misén azt mondja a pap, hogy a hit hegyeket mozgat meg. Vicces kalandjai nem túl elrugaszkodottak, hanem épp csak, de annyira könnyű azonosulni vele és csodálatos, egyszerű világával, hogy örök szép emlék marad.

Ilyen könyv volt Erich (ezek az Erikek, nahát) Kästner Emberke című meséje, Mágus Márkus és Zónakövi Matyi is örökre emlékezetesek maradtak.

Képregényben hirtelen a Beton jut eszembe, amit annak idején a Fekete-Fehér Képregényantológiában ismertem meg. Ott is egy realista, szinte naturalista narrációval és környezetrajzzal működő képregényben az egyik szereplő egyszerűen betonszerű szörnnyé válik, de emberségét őrzi, így valahol a valóság és a fantázia határán egyensúlyoz a híres történet.

Most nemrég Tomi hozott Angliából többek között egy füzetet.

Ez is ilyen, a Dark Horse Originals szerzői sorozatának tagja, Matt Kindt Giant Man-je. Egyszerűen az derül ki, hogy van egy bazi nagy ember, amin senki nem csodálkozik, és ő örül, busong vagy filozofál oldalakon keresztül.

Így megy ez. Egyetlen apró tulajdonság vagy képesség megváltoztatásával is létre lehet hozni kiváló történeteket. Érdekes képregényes órai feladat lehet egy ilyen dolog kibontása (már ha lenne képregényiskola).

Szólj hozzá!

Nyelvtanulás

2012.11.27. 09:50 NickelADeón

Öcsém, amióta hazaért Angolnahonból, azóta is gyakorolja a nyelvet. Legtöbbször Agatha Christie-ket olvas, kijegyzeteli, kiszótárazza.

Múltkor hazamentem, és álltunk a képregényszekrényem előtt. Adtam neki pár dolgot, Bone-t, Jeff Smith másik művét, ami Shazamról szól (gyönyörű és kiváló gyerekolvasmány), és egy teljesen más kötetet.

Másnap azt mondta, már a felénél tart.

Nem csodálkoztam. Annak idején kicsit nehezen kezdtem bele, de végül én is egy este alatt olvastam el, akkora szórakoztató baromság volt.

Elég elolvasni a szinopszist, természetesen angolul.

The Idiots Abroad: The Brothers are split up attempting to travel to Colombia hoping to score on cheap dope down there, yet none of them manages to even just reach Bogotá; Fat Freddy accidentally joins a group of nuclear terrorists in Scotland before disrupting the International Workers' Day military parade in Moscow, USSR and being subsequently sold to slavery in Africa, Franklin is almost killed by a native apocalyptic South American cult before joining a group of pirates, while Phineas ends up in Mecca and becomes the world's richest man after founding a new religion.

cvr_FreakBrothers_IdiotsAbroad-1.jpg

Szólj hozzá!

Ó, az a háló!

2012.11.20. 13:11 NickelADeón

Nálunk még Romita SR munkái mentek, amikor Ludányi Csabi nővére Angliából hazahozott egy három számot tartalmazó Pókembert. Abban már voltak "kortárs" Pókik is, többek közt Todd McFairlane-t is ott láttam először.

Mi fogott meg benne?

Természetesen a háló eddigitől teljesen eltérő ábrázolása.

Amazing_Spider-Man_Vol_1_240.jpg

Ami a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szinte elhanyagolható dolog volt, egyetlen vonal, mellékes kellék - egy csapásra megváltozott.

Ezúttal már tudatos grafikai elemként, kompozíció-képző egységként jelent meg a háló, olyan összetettségben, ami azóta is sokszor meghatározza egy-egy Póki arculatát. Mára ez a háló lett a standard, pedig elég nehéz lehet rajzolni. És még a régesrég ultrabénának ható hónaljháló is jól néz ki nála, nem úgy, mint Ditkonál, akivel egyébként semmi bajom.

Spider-Man.jpg

Todd ennek a legnagyobb mestere.

Más kedvenceim, mint Saviuk ugyancsak nagyon jól hozza ezt a behálózást, sokat tanulhattak egymástól, hiszen ők tekerték ki egyébként is legjobban Póki kezét-lábát, olyan mozdulatokra késztetve a hálószövőt (immár valóban "szőttesként" ábrázolva a hálót), ami kifejezi Peter Parker emberfeletti ruganyosságát.

Web_of_Spider-Man_Vol_1_99.jpg

Todd azóta se hagyta abba...

spiderman.jpg

Szólj hozzá!

Kedvenc rajzolók véletlenül-1

2012.11.20. 10:53 NickelADeón

Simon Bisley

Először tizenhárom évesen láttam a Judgement on Gotham-ot. Fogalmam se volt, mi az, akkoriban csak skandináv szuperhős-dolgokat láttam időnként, a magyar Semicek még nem indultak be, nekem Zórád volt a képregény, Korcsmáros és a többiek. Bécsben voltunk, és csak belelapoztam, de szíven ütött a gyönyörűen kidolgozott rajz, a festékszóró, a színezés.

Aztán lett pár Bisley-m még. De mégis ez maradt a kedvenc.

Egy-egy kedves rajzoló munkássága elég tág. Simon Bisleytől is vannak olyan "angolosan" elnagyolt képregényeim, melyek egyáltalán nem tetszenek. Igazából már a Slaine is olyan, hogy kevésbé tetszik, álomszerűbb, kevésbé éles kontúrokkal.

biz00311.jpg

Aztán itt van ennek az ellenkezője, ahol nagyon erős színekkel és kontúrokkal dolgozik Simon.

Ilyen például a Bad Boy (Frank Miller) vagy a Project X (Kevin Eastman) vagy néhány, például a Heavy Metal Fakk játékhoz/képregényhez/filmhez készült illusztrációja.

bk-BisleyHeavyMetalMovieEdition.jpg

A leginkább elnagyolt munkák közül Greg Staples munkáitól szinte nem is tudom őket megkülönböztetni első blikkre.

gs.jpg

Úgyhogy nekem az origó a Judgement on Gotham marad, az egyik legtökéletesebb (a maga nemében tökéletes) Batmannal, képi világgal és színezéssel.

simon-bisley-1.jpg

Szólj hozzá!

Borítók jövő februárból

2012.11.14. 13:54 NickelADeón

A comicscontinuum-on és máshol is megmutatják a pár hónappal későbbi megjelenések rövidjét, lásd Previews.

A februári megjelenések borítói közül ez a három fogott meg valamiért.

A Macskanő természetesen a fain motor miatt, Jae Lee Phantom Strangere adja magát, gusztustalan, baljós és kifejező, ahogy Spectre kimászik az arcából, Brian Bolland pedig ennyi év és ennyi borító után is zseniális maradt.

catwoman17.jpgphantomstranger5.jpgdialh9.jpg

3 komment

Sötét erők

2012.11.07. 09:28 NickelADeón

Gyereknek? Szerintem izgalmas élmény lehet. Felnőttnek? Trash. Igaz, viszonylag magas élményfaktorral.

Hazafelé, a Relayben, a föld alatt, a Blahán. Kis izgalommal, hogy nyomozni lehet.

Ki az a Louis Dreamy? Álmos Lajos néven nem találtam napközben grafikust. Kis méret, jó papír.

Kifejezetten webtrash logók, mintha valami vicc vagy szekta lenne. Great Comics, Christine Taylor. Fura kanji-szerű folt, egy égitest sztratoszférával, fekete téglalapon, ízléstelenül egy kis Földdel.

A másik logón az egyik főszereplő, alatta felirat, Comics, csak csupa nagy betűvel, Comic Sans-sal, mintha vicc lenne a mai világban. Ez már nem néz ki annyira furán, mint a másik.

Még egy logó, Legends felirattal, rajta a köpeny térbeliségét bemérve Superman jellegzetes sziluettje kék alapon, nagyon egyszerűen, mondhatni primitíven keretezve.

Aztán még egy ronda logó, Number 1.

A hátsó logón van még egy logó, rajzolt, Green Velvet felirattal az is amatőr.

1_resz_a5meret-1.jpg

A cím, a Sötét erők megint faék egyszerűségű. Egyszerűbb nem is lehetne. A címfelirat rajza már nem rossz, fanzine-jellegű, rajzfilmes. Felül egy kámzsás, piros szemű alak, a címlogón két kis kobold. A címlapot egy tesztoszteronbomba és egy ösztrogénbomba foglalja el, előttük egy füstbombás kéz, a háttér vonalas rajz. Látszik, hogy aki elkövette, tud rajzolni, és jól bánik a digitális ecsettel is. Bár a szőke nő a bal mellétől a hátáig 2,2 cm, a dereka pedig 0,7 cm, és ez itt fura, de végül is nincsenek lényeges elrajzolások, és a borítót jónak mondanám. Talán valami orosz vagy ukrán minőségibb fanzine-ban láttam hasonló rajzokat már, évekkel ezelőtt. Belül is stimmelnek a szereplők, tárgyak arányai. Amatőrnek néz ki egy kicsit, ami a széles skálán mozgó kontúrozást, és a számítógépes színezést illeti, de mégis látszik rajta a gondos munka, és iskolát végzett embernek gondolom a rajzolót, szóval amatőrség és profizmus egyszerre látszik rajta. A kevés panellel kialakított történet zárt, arányos oldalképei is ezt igazolják.

Van benne poszter, ami tök jó, és a végén egy oldal Hogyan készült. Ez feltétlen jó, és értő hozzáállást tükröz.

A képregényfüzet csak akciót tartalmaz. Huszonkét oldalon feltűnik egy háttérben álló (azaz ülő) bolond professzor, egy felturbózott Bane, a maszkja kicsit mint Véres Kézé, az egyik keze vaskezes fegyver, kütyüs övcsattal, Wabird-szerű ruhában, de egyszerűbben. Jól néz ki. Egy nagyseggű, gigamellű csaj, és nem sorolom tovább, mert még tűnnek fel ugyanennyire nem eredeti figurák, közhelytár az egész.

Mégis, az elegy, a ritmus, a narráció, ez a huszonkét oldal misztikus-szuperhősös-nyomozós-őrült tudósos valami viszonylag szórakoztatóan hatott, míg elolvastam gyorsan kétszer-háromszor. (Magas sarkú szandál a főhősnőn!!)

1_resz_a5meret-192.jpg

Ha gyerek lennék, biztos gyűjteném, de nem tudom megsaccolni a célközönséget. A hátsó borítón egy nagy mellű csaj tárja szét a lábát, szóval elég erotikus képregényként is el akarja hitetni magát, de ez belül nincs így, vannak benne ilyen arányú nők, de az egész egy gyerekes akcióképregény, olyan, mint amikor egy gyerek játszik a játékbabáival, és ezt lerajzolja, csak ez a gyerek tud rajzolni, mert felnőtt. Így bárkit el tudok képzeli lehetséges vevőként, peronon várakozó utast, nagyáruház polca körül lófráló felnőtt férfit, izgalomra vágyó gyereket. Nőt nem, ha csak nem érdeklik a képregények. Nincs nő, aki ilyen nagymellű rajzokat nyíltan mutató képregényt, hacsak nem a hecc kedvéért, leemelne a polcról. Esetleg érdeklődő grafikus.

Ha kéthavonta jelenik meg ennyi, akkor évek telnek el, mire történik valami, ahhoz pedig sok vevő kell vagy sok pénz. Egyelőre úgy gondolom, olyan egye-fene, megveszem, ha nagyon unatkozok kategória, van valami bája, de lehet, hogy írni érdekesebb volt róla, mint olvasni.

Titokzatossága, ami vonzó, hogy így hirtelen előtűnt. Kíváncsi vagyok, ki van mögötte, mert lehet egy komoly ember vicce, egy komolytalan felnőtt kiéli magát (mint filmben Paul Verhoeven) egy kísérlet vagy bármi.

3 komment

Na!

2012.11.06. 11:05 NickelADeón

Nagy hévvel vetettem magam Naruto kalandjaiba, lelkesedésemet az első kötet váltotta ki, a felütés sokat ígért. A hetedik kötetre (a másodiktól a hetedikig éjjeli belealvással és ébredés utáni rögtön-folytatással egyhuzamban jutottam el) elmúlt a lelkesedés, és a helyét csalódás váltotta fel. Kaptam hozzá még egy tizenharmadik kötetet, de ez se vitt előrébb, ahol álltam, onnan átlátszó volt a mű.

Bár két ismerősöm is biztatott, tartsak ki. Mindketten azzal érveltek, hogy itt indul be a történet, egyikük kifejtette, hogy akik az első részeket elkezdték olvasni a Shonen Jumpban, mára felnőtt, harmincas emberek, így külön személyes jelentősége is lehet a sorozatnak.

Ezért csak az első hét és a tizenharmadik kötetről van véleményem.

Túl egyszerű a receptje.

Mintha folyton ezt olvasnám: A-B-C-A-B-C-A-B-C és így tovább.

A hat-nyolc főbb szereplővel szövődő történet egyik középpontja, Naruto, a kis nindzsakölyök. A jellemek jól kidolgozottak, bár elég tipikusak. Naruto, a kilencfarkú rókadémon börtöne, csak technikájában fejlődik, jelleme nem változik, a majomkirály, Szun Vu Kung sejlik fel a figura eredeteként. Mindent azonnal, meggondolatlanul, mindent erőszakkal (és humorral), mindig csak fölfele. Bár nagy kedvencem ez a karakter-típus, csakhogy…

A kötetek egyhangú felépítésűek.

  1. Közhelyes bölcsességeket mondanak, ha épp nyugalom van.

  2. Folyton nagyobb varázslatok kerülnek elő a csatákban.

  3. Az egyes karakterek teljesen egyenletes ritmusban mélyülnek, mindig újabb és újabb régi nagy tettek vagy genetikus adottságok derülnek ki, potenciáljuk csatánként nagyobb és nagyobb, ezen mégis mindig minden szereplő meglepődik. Nem tudják megszokni?

  4. A szereplők csata közben szakmai dolgokról beszélnek, mindenki elmondja, mi a harci technikája lényege, teljesen életszerűtlenül, hiszen épp a technikák titokban tartása volna a lényeg. Ez az olvasónak szól, és nem így kéne előadni.

  5. A világ is túl egyszerű, ráadásul folyton újabb és újabb részleteket mesélnek el, de nem a történetbe ágyazva, hanem elmutogatják pár oldalon, mintha valami fura tanóra lenne oktató prospektusokkal.

  6. A különböző küldetések nem változatosak, mindig valami óriási probléma akad, ami tíz-tizenöt köteten át bontakozik ki.

A kötet rajza nem rossz, de ha odateszem mellé az Árnybírót, akkor a koreiak kiütéssel győznek, a nagy mahai pecsét úgy kiüti szerencsétlen kis Narutót meg Kakasit, mint Son Goku a Sátánt.

naruto57209.png

Van egy FCBD-s Shonenem, aminek méretében még elmegy a rajz, de a Mondo magazin méretében, ahol szintén láttam, már túlzás volt.

Legjobban a vékony vonalas, nagyobb képkivágású fák, gyökerek, sziklák tetszettek. A szereplők jellegzetesek, de mimikájuk, beállításaik hamar megszokottá válnak. A környezetrajz ritka, de részletes. Szereplőközpontú az ábrázolás. A gyors tempó áldozatokat követel.

Bár biztos, hogy nem az én korosztályomat célozza meg, de a Shonen Jumpban is jelentek meg olyan dolgok, amik még nekem is szólhatnak. A Naruto az első kötet alapján lehetett volna ilyen, aztán nem lett.

Ideiglenesen vannak nálam, nem vettem meg őket, teljes áron huszonhatezer forintot áldozni egy bevezetőre drága pénz. Kivéve a rajongóknak, akiknek semmi nem az. Talán egyszer még belenézek, ha odaért a magyar kiadás, hogy eltelt újabb tíz-húsz kötet.

Szólj hozzá!

A Jedi különleges narrációs megoldása

2012.11.06. 11:05 NickelADeón

fazekas-attila-a-jedi-visszater-elozetes-1-borito.jpg

A Jedi visszatér első része körülbelül százhatvankét képkocka. Tudom, hogy butaság ilyet írni, de nem számolom meg még egyszer.

Ezek közül körülbelül hetvennégy olyan narrációt tartalmaz, ami leírja, mi van a képen, ami majdnem ötven százalék.

Milyen hatást eredményez ez a megoldás?

Egyszer kitaláltam egy olyat, hogy úgy írni egy képregényt, hogy minden képkockája narrációja leírja azt, mi zajlik a képen, de itt majdnem sikerült ezt megcsinálni.

Nem igaz, hogy ne lehetne így működő történetet alkotni, bármennyire is az „igazi” képregény ellentétének tartják, tartjuk ezt a megoldást. Csak elég fura lesz tőle a képregény.

Igen ritka ilyen nagy arányban, és ilyen szikárságban, mint ez esetben.

Ezt már érezni kell, mert nagyon sajátságos. Nem a Cs. Horváth-féle adaptációk világa köszön vissza ebből a megoldásból, amazok hosszabb, a környezetet is magyarázó, zanzásító, hivatalos irodalmias szövegek voltak, telítették a szövegmezőt, és magát a képregényoldalakat. Nem a Kiss Ferenc-féle adaptációk, ahol ez a megoldás már ritka, a szöveg átköltés, és együttműködik a képpel.

Ez esetben nem erről van szó. Inkább olyan érzés, mintha a forgatókönyv megjelenne egy-egy képkockán. Hiszen mi lehet a forgatója annak a képkockának, amin ez a szöveg:

A kapcsoló működésbe hozta az acélajtót, amely rázuhant a tajtékzó állatra.

Vajon mit képzelünk erre a kis fehér mezőre? Én például egy hatalmas ajtót, ami összezúz egy szörnyet.

A James Kahn-regényben a tajtékzó állat nem szerepel, ez saját mondat és a szókapcsolat is költés, saját szöveg, és ahogy nézem, kifejező. Ez történik a képen. Egy ajtó rázuhan a rankor-ra, a szöveg csak a tajtékzó szóval, egyszerűen fejez ki hangulatot. A szövegeknek egyfajta retro-hangulata van emiatt a tömörség, és a kifejezések, nevek miatt. Rengeteget lehetne ideidézni, és egyik másik tényleg úgy hangzik, hogy úgynevezett kultmondat lehetett volna évtizedekkel ezelőtt, ezért is kár, hogy már az ötszáz példányos világban élünk, nem a többszázezresben. Tudatos szövegképzést, szóhasználatot és kialakítást, koncepciót érzek, átgondoltságot a nyolcvanas évek-hangulat kialakításában.

fazekas-attila-a-jedi-visszater-elozetes-1-14.jpg

Számomra volt egy nagyon sajátos, groteszk hatása ennek a sok, a képről szóló szövegnek, a képi történéseket nagyon tömören tükröző szövegnek, megpróbáltam nélkülük elképzelni, és arra jutottam, hogy ez valahogy így lett kitalálva, mert enélkül nem működne épp így a történet.

Épp olyan lett, amilyen, a fentieket egyáltalán nem szánom gúnyosnak, komolyan kell olvasni, mert ilyen megoldást én még nem láttam képregényben, ez unikum. Biztos fogom még olvasgatni, ahogy már kétszer elolvastam.

A rajzoknál néhol nagyon odatette magát Fazekas Attila, néhány rajz nem tetszik, de ez viszonylag kevés, és sokkal meggyőzőbb, hogy vannak nagyon sokáig nézegetős rajzok, alakok, jelenetek, szemet gyönyörködtető leképzése a filmnek.

(A Jedi visszatér, szöveg és rajz: Fazekas Attila. Magyar SW Klub, 2012.)

Szólj hozzá!

Az én hobbitom

2012.11.06. 11:04 NickelADeón

A babót másodikos-harmadikosként olvashattam.

babo.jpg Nagy hatással volt rám. Az olyan megismert varázslók, mint Benedek Elek Minden jó, ha vége jójának mágusa, Békés Pál kétbalkezes varázslója vagy Csilicsala bácsi mellé adta először is Gandalfot. Sárkánnyal is főleg hétfejűvel találkoztam addig. Emellett új, eddig ismeretlen szereplőkkel azonosultam. Odavoltam az egész meséért. Szecskó Tamás kísért a kalandos úton, ő kedvenc illusztrátoraim közé tartozott, felejthetetlenné tett mesét, kalandot, ismeretterjesztő művet.

A Gyűrűk uráról nem tudtam, azt hetedikben kaptam karácsonyra, emlékszem anya hogy csóválta a fejét az egri könyvesboltban, talán háromszázkilencven forint volt a három kötet, pedig ő aztán nem sajnálta a könyvet, képregényt, magazint, azaz az olvasnivalót tőlünk.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a Függelék volt a kedvencem. A balrogról vagy az entekről órákig álmodoztam, újra és újraolvastam a szöveget, csak hogy jobban el tudjam képzelni ezeket a titokzatos, misztikus lényeket.

Hiába mondja bárki fennhangon, hogy a szereplők egysíkúak, vagy hiába mond bárki bármit, időben olvasva ezek a könyvek olyan világokat, ősi és hősies, tiszta érzelmeket és gazdag fantáziálnivalót adnak, amik ellátnak egy életre valamivel, amit meg se tudok fogalmazni, de nagyon jó és személyes.

Különböző ideig szavatosak, A babó újraolvasható, de gyerekkori mese, felnőve nehézkesebb. A Gyűrűk ura háromszor egyelőre elég volt, de mindig volt, ami tetszett benne. Elsőre katartikus volt mindkettő. A Szilmarilokba beletörtem, bár tízszer tíz részletet biztos legyűrtem belőle, de nekem túlságosan szakmai volt. Egyéb meséi, mint a Sonkádi Egyed gazda, nem emelkedtek már ki a többi közül, későn fogtam nekik.

A huszonnegyedik képregénybörzén besegítettem árusítani, és kaptam érte egy Hobbit képregényt. Igazán nem bántam meg. Őszintén, nem is tudtam, hogy megjelent magyarul, mert valahogy eddig vagy nem láttam, vagy azt hihettem, hogy újrafordítás, hiszen senki nem beszélt róla a környezetemben, és recenzióra se emlékeztem. Csak a könyv újrakiadása rémlett.

Ilyen elvárásokkal két eset lehetséges, nagy elégedettség vagy nagy csalódás. Jelen eset egyik sem, tetszik is a képregény, és nem is. Ha nem olvastam volna a Hobbitot, és gyerek lennék, azt hiszem, nagyon tetszene. Így, felcseperedve látok benne jót és olyat, amit máshogy képzelek el.

A történetmeséléssel nincs baj, tökéletes. Az adaptációk kiváló típusa, bár sok, a regényből átvett szöveg képezi a narrációt, ezek általában sűrítésre és hangulatkeltésre hivatottak, a szerzők nagyon sokat bíznak a képek erejére, sokszor a képek és a párbeszédek működtetik a történetet, „vendégszöveg”, narráció nélkül. A jellemépítés a képek és a szövegek együttesével történik, gesztusokkal, mimikával, rajzolt kifejezőeszközökkel. Viszi magát a történet, az eredeti mű terjedelmével arányos, száznegyven oldal, hatszáz panel körül, ideális hossz a meséhez.

A rajz rendkívül szép. A ceruza, a halványabb kontúrú tus és az élénk akvarell mesés hatást eredményeznek. Általában vastagabb kontúrokon nevelt szemnek érdekes, mesekönyvszerű. Hozzájuk felnőve készült a képregényadaptáció is, ami a látványt illeti. Kellően dinamikus a rajz, a meséhez igazítva, sok sűrűn panelezett oldalt szakít meg egy-egy kétharmad oldalas totál.

Hogy mi a baj? Hogy nem így képzelem a szereplőket. Magamban rengetegszer elképzeltem őket. A Gyűrűk ura-filmek nem fertőztek meg annyira, hogy bedőljek nekik. Azt emberek játsszák, ráadásul profinak mondott színészek. Ezek meg hobbitok, tündék, törpék, goblinok, orkok, nem emberek, nem színészek. Képzeletem mozijában máshogy él Bilbó, Thorin, Gandalf és Elrond, mint a másik valóság moziján. Ha olvasom, megelevenedik az igazi világ. Ehhez hozzájárulnak az illusztrációk, kikerülhetetlenül. De még azok se fedik az elme játékát, csak megállók olvasás közben.

Más országokban más és más elevenedett meg a kis olvasók fejében, ahogy elnézzük a borítókat és a leghíresebb illusztrátorok ihletett munkáit. A románok elég jól jártak Rusz Líviával, de mindenhol a legjobb illusztrátoroknak adták ezt a világhírű könyvet.

romanian-hobbit-illustration-1975-09.jpg

Láthatjuk, hogy ecsetet ragadott Frank Frazetta is. Eleve Tolkien is készített illusztrációkat a művéhez, és ezen kívül is rengeteg neves művészt ihletett meg a mű.

Igazán nosztalgikus például a lengyelek régi tipikus szocialista stílusú könyvborítója is.

Polish-Hobbit-10.jpg

Jelen hobbit képregény alakjai se rosszak, de ők se egyeznek. Az így létrejött Bilbó egyáltalán nem tetszik, nem érzem eredetinek, nem vitatom, hogy lehet olyan, akinek igen, de nekem más. Gandalf nem rossz, de ő se az igazi. A trollok, a goblinok se rosszak, sőt, egész jók, maradhatnak egy változatnak. És így tovább, nyaf nyaf nyaf.

Ezek egyéni kifogások, ettől szerezhet jóhénány kellemes percet ez az olvasmány, mert az olvasási ideje elég hosszú, nem átlagos képregényolvasási idő, annál hosszabb, köszönhetően a sok regényhű szövegnek, és a kötet hosszának.

Beorn.jpg

Persze azért én ezt a kötetet nem megvettem, hanem ügyeltem érte a börzén. Az eredeti árát is megérné, ha valami szép karácsonyi ajándéknak szánnám, de magamnak drágállom, inkább részletekben elolvasnám hétvégenként egy fotelben képregényboltban, ha lenne rá mód.

(Charles Dixon és Sean Deming: A hobbit. Illusztrációk: David Wenzel. (Képregény Tolkien műve alapján.) Ciceró, Budapest, 2002.)

Szólj hozzá!

Depardieu Egerről

2012.10.25. 11:19 NickelADeón

Amióta elköltöztem, Egert és a képregényt nehéz összekapcsolni :)

Azért akadnak különleges dolgok, most Obélix nyilatkozta, hogy szereti Egert.

http://www.egrinapok.hu/2012/10/25/gerard-depardieu-is-szereti-egert/

1 komment

Őszi képsor

2012.10.19. 13:13 NickelADeón

Sokan emlékeznek Pusztai Pál Jucika sorozatára a Ludas Matyiból.

Ez a képsor az Érdekes újságban jelent meg 1957 októberében, és épp itt volt az asztalomon.

Pusztai_Jucika_Oszi_randevu.jpg

Szólj hozzá!

Vámpírvadász elnökök

2012.10.01. 11:59 NickelADeón

Nem tudom, hogy van-e az amerikai folklórban hagyománya a vámpírosdinak, de érdekes dologra leltem minap.

Valószínűleg Seth Grahame-Smith, aki 2010-ben elkövette az Abraham Lincoln, vámpírvadász regényt, beleütközött a Bongo Comics 2005-ös Free CBD-s kiadványába. Itt ugyanis:

Bongo0001.jpg

George Washington van ugyanabban a szerepben évekkel korábban. Lehet, hogy másnak is volt ilyen ötlete, ahogy írtam, vagy ez a folklór része, de egyáltalán nem eredeti, az biztos.

A Homer's America című történet írója Ian Boothby.

Szólj hozzá!

Az igazi és a fake Robothaver

2012.09.18. 14:27 NickelADeón

robo2.jpg

A régi jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó jó.

Az új béna műanyag ronda kifejezéstelen ronda műanyag játékkatona érzéketlen átlagos stílustalan sorolhatnám.

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

FF

2012.09.06. 14:57 NickelADeón

Raggo0001.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

Rágó

2012.09.06. 13:13 NickelADeón

Asterix.gif

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása