Nekem más a véleményem, de nagyon vicces dolgokat olvastam, tetszett a vicces dühöngés.
"Howard nem más, mint egy szerencsétlen törpe, akire ráhúztak egy kretén fehér jelmezt, a fejét pedig beleerőltették egy papírmasé golyóba. Mimikája nincs, hangsúlyozása nincs, mozgása egy nagyon részeg sánta majoméra emlékeztet."
Szerencsére nem nekem kell széthajtogatni a kötetet (Another Suburban Romance az Avatartól), hogy ezt a magyarul valószínűleg max. évtizedek múlva olvasható képregényt elolvashassuk. Számomra a képregény-líra csúcsa, Alan Moore és Juan José Ryp közös munkája.
Nagyon lassan tölt, mert nagyok a képek.
Poszt-nukleár, kispolgári, cyber-punk meg akármi.
"By then The Flamethrower Girls had just reach the suburbs"
És mégis líra a föld.
(PS: Ahogy nézem az UTOLSÓ oldal lemaradt, úgyhogy mégis érdemes megvenni a befejezésért a kötetet :)
Múltkor a Nyugatinál lévő antikváriumban nézegettem legkedvesebb részlegemet, a 100 forintos könyveket. Találtam egy albumot, aminek nagyon ismerős volt a rajza, hirtelen eszembe jutott, hogy én ezt a grafikust ismerem, sőt, gyerekkorom hozadékaként, valamint jelen szememmel is szeretem (tetszik). Belelapoztam, és megörültem, mert egy képregényről van szó, melyet Zsoldos Vera írt és rajzolt. Zsoldos Verától így utólag elgondolkozva sok illusztrációt láttam, és kicsit gyerekes rajzait nagyon hangulatosnak és odaillőnek találtam mindig. Hozzám nőtt ez a fajta rajz is, mint Reich K., Szecskó T., vagy akik akkoriban még alkottak.
Belső oldalt majd szkennelek.
GLC fasza volt, izgalmasan kezdődött valami láthatatlan csávó szét
szakított pár lámpást. Guy meg a csoki elmentek egy bolygóra amit
teljes egészében víz borít. de valaki elvitte onnan az összes vizet és
az egész lakosság meghalt. meg volt még ott pár karóba húzott lámpás.
Supergirl király volt. nem számítottam rá. najó nem volt király de
tetszett. most zuhant le a meteor földre, most került ide először.
jött pár robot gondolom a kormány küldte őket, supergirl meg lezúzta
őket. volt szerencsém mobilon elolvasni este lefekvés előtt. jól nézett
ki a csaj jó a ruhája.jó kis olvasmány volt. pár részen keresztül
még biztos jó lesz. aztán nem fog érdekelni.
Catwomant átnéztem tetszett elsőre gondolom el is olvasom de ne
kellett volna. az vettem észre h olvasom de egyáltalán nem izgat.
tipikus judd winnick képregény olyan semmilyen. akar lenni valamilyen
de nem lesz semmilyen.
Birds of Prey faszaritósnak tünt de csak átlapoztam de az tuti
elolvasom, jónak tűnt. hangulatos kocsi szereplők akciók. bár nem tudom
mi van most a dc-nél, mindenki repülőn utazik, minden ellenség
láthatatlan. szal elovasom
Hú a dühü eméssze meg ezt a Batmant, nem vágtam. Először leverte az összes ellenfelét, akivel valaha bunyózott. Joker segítségével. Aztán kiderült, hogy az Dick, csak valami holografikus álarcot viselt. Aztán volt valami party, rengeteg dumával nem is olvastam el. Aztán találtak egy hullát, aki kések vagy szikék által falhoz volt szegezve. Mindegyiken volt egy kis bagoly minta. Volt egy felirat is, hogy Bruce Wayne holnap meg fog halni, mm ez már a falon. Aztán Batman olyan faszályos csávó, hogy meglátott egy bőrdarabot a hulla körme alatt. Aztán egy dns teszt azt mondta, hogy a bőr darab Dick Greysontól származik. Milyen izgalmas. Bár tuti kimagyarázzák, hogy biztos összetűzésbe keveredett Nightwinggel... vagy Dick tényleg így elkanászosodott. Kíváncsi vagyok folytatásra. Rajza is tetszett nagyon.
Kiszedtem a borítókat, amik eléggé tetszenek ahhoz, hogy kiszedjem őket. Igazából egyik se tetszik ANNYIRA, és Deathstroke is csak azért tetszik, mert Bisley, de hát ez van.
Egy tumbleren láttam egy oldalt ebből a belga sorozatból. Egy oldalas, vicces. Hivatalos honlapjuk annyi, hogy contact meg egy kép :)
Tegnap vettem egy Villám Vilit. De ez nem Talpraesett Tom, se nem Lucky Luke, hanem a valódi magyar Villám Vili. Kalandjait a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Vállalat mutatta be nekünk. Az izgalmakat fenntartandó nem lövöm le a kis epizód végi poént.
Ízlésváltozás miatt panaszkodni, hát, elég nagy butaság.
Mégis ez foglalkoztatott. Hogy régi két kedvencem mennyire nem érdekel már. Talán a túlhájpolstág miatt? Nem tudom. Kiüresedett számomra a két nagy kiadó két legendája, nem érdekelnek egyáltalán. Jobb lenne sose fellebbenteni a fátylat, nem megtudni minden apró-cseprő dolgot róluk, titokzatosnak találni a figurákat, mint régen, mikor még ők voltak a legeslegerősebb hősök. Batman egy f*kalap lett, bár lehet régen is az volt, csak nem vettem észre. Mivel az első magyarul olvasott szám a Gyilkos tréfa volt, mely egy általános, időn kívüli Batman-állapotot örökít meg, egyfajta origó, ahhoz képest nem sokat változott. De az Alan Grant-Breyfogle érától már nagyon messze érzem, ami a humanizmusát illeti. Rozsi meg ugyanígy. Egykor titokzatos kanadai törpe, akinek mondjuk a csúcshatású története a Windsor-Smith-féle Weapon X volt számomra (és a magyarul megjelent sztorik), azaz voltak még érzelmei, ehhez képest ha ma kinyitok egy füzetet (legutóbb az Uncanny X-force első pár számát vettem meg), egy üres, agyatlan senkiházi. Bár már Millar megingatta a hitem benne az Állam ellenségével, úgyhogy ez se ma kezdődött.
Lehet, hogy ideje felnőni. De akkor miért érdekelnek az eddig érdektelen sztorik/hősök? Kicsit gyereknek maradni, kicsit felnőni.
Tegnap Bada Dada emlékkiállításra mentünk, de nem sikerült bejutni, nem volt nyitva a galéria, ahol. Előtte még benéztem a Komikonba, ahol nem is tudom mit kerestem, valamit, ami nem drága, viszont valamennyire tartalmas szórakozás.
Átnyálaztam sok-sok DC-t, de elég hiányos volt a készlet, azaz mondjuk a 3 részes JLA-TT történet 3. része hiányzott, ismerős lehet a helyzet mindenkinek.
Aztán megláttam a JLA 94-es részt, ami felkiáltójelekkel hirdette, hogy az alkotók Claremont, Byrne és Ordway - és rájöttem, hogy pont ilyen ósulis, nyugis kikapcsolódás kell, két mozijegy áráért. Sikerült is összeszednem a 94-99-es számokat, szerencsére ez hiánytalanul megvolt, és nagy várakozással mentem haza.
(Közben arra gondoltam, most hogy újra kezdik az összes sorozatot, a régi számok iránt érzett nosztalgia nem csak bennem lesz erősebb)
Az rémlett, hogy a Csodálatos Pókember 127-es számának környékén ezek az alkotók dolgoztak, bár lehet emlékeim kicsit csalnak, utána nem nézek most. De Byrne-re emlékszem, meg állandó tettestársként Ordway-re. Az is rémlett, hogy se a sztorik, se a rajzok nem tetszettek nagyon, de tegnap mégis nagy nosztalgiát éreztem a korszak, és a zseniális alkotók iránt, hiszen meghatározták képregényes ízlésemet, mind a történetmesélést, mind a rajzolást illetően.
Nem is csalódtam. Mára még eltettem a füzetek felét, hogy tovább tartson az élvezet.
A történet (Tenth Circle) szokásos, gyerekrablók, vámpír úr, misztikus szervezet, a rajzok és a történetvezetés pedig visszavezetett oda, ahová kis időre szerettem volna visszatérni, a nyugiba.
Szerintem jó a szereplő. Remélem, a film is az lesz. Ideje lenne. A többi meg műbalhé.
